Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
IV Úgy gondolom, hogy az összmagyar tudat kialakításának, s ezen belül a nemzetiségi magyarság bajainak is fontos szerepe van abban, hogy a magyarországi irodalom nemzettudatában az utóbbi évtizedben a történelmünk tisztázására irányuló szándék oly erőteljesen fejlődött. A nemzetiségi magyarság léte, s a rossz lelkiismeret szomszédainkat gyakran arra ragadtatják, hogy a magyarság múltját féloldalasán, kizárólag negatívumai felől közelítsék, s a nemzetiségi magyarság diszkriminálását a történelmi Magyarország bűneivel indokolják. Másrészt a magyarországi magyarság tudatzavarának, életakarata csökkenésének, rossz hangulatának, rossz közérzetének egyik eredője is részben az a történelmi bűnösségtudat, melyet az ötvenes évek elején — jól megfontolt manipulativ szándékkal -- beléje tápláltak. Ez ellen az öngyalázó magatartás ellen Illyés Gyula már a Haj szál gyökerek-ben súlyosan elmarasztaló szavakkal szólt: "Érzelmeknek és fogalmaknak alig lehet csuggesztőbb zűrzavara, mint amelynek folyamányaként valaki azt hiszi: a népek összebékülését szolgálja, ha a sovinizmust leküzdendő, a maga népéről ami gyalázó csak az indulat fűtötte fejébe villan, azt a tény ellenőrzése és a következmény mérlegelése nélkül sikoltozni kezdi." Illyés már nagy történelmi drámáiban is azért vette sorra a magyarság történelmi fordulóit, hogy a vereségekből is életakaratot, életerőt növeljen föl. A "Malom a séden” című drámája már a hatvanas évek végén a magyarság második világháborús szerepének, magatartásának sommás megítélése ellen érvelt. Majd a hetvenes években szinte nemzeti lelkiismereti kényszerből írta meg a Beatrice apródjai című önéletrajzi esszéregényét, melynek éppen az volt a fő inventora, hogy a magyarság a XX. századi leginkább sorsdöntő esztendeiről, az 1918 és 1925 közötti évekről igaz képet adjon. A Beatrice apródjai az 1919 őszétől 1921 tavaszáig terjedő időt világítja át a személyes sors és az ország, a nemzet történelmének összefüggéseiben, s így ad megrendítő és hiteles képet az ország trianoni feldarabolásáról. Gazdagon dokumentálja hiteles források alapján azt is, hogy ezt a békediktátumot már akkor is képtelenségnek minősítették a jobb, mert tárgyilagosabb szemlélők. Egyebek közt Hemingway tudósítását idézi, aki megjegyezte, hogy a románok minden területet gondolkodás nélkül megkaptak, amelyiket csak megemlítettek. Vagy Károlyit, akinek maga Masaryk és BeneS mondta, hogy ők is ellenezték a tisztán magyar népességű Csallóköz Csehszlovákiához való csatolását. Ebben a könyvében elemzi Illyés összetetten, távlatosan azt a tragikumot is, hogy a magyar progresszió "hallgatott a magyar néptömegek nemzeti jogainak sérelmeiről, pogromig fajuló üldöztetéséről, a nemzet ügyének látványos védelmét a reakció szinte kizárólagos birtokául engedte." Más szóval: a trianoni magyarság ijesztő tudatzavarba jutott, egyik fele csak a nemzeti sérelmeket hajtogatta, másik fele pedig kizárólag a szociális bajokkal törődött, s "mindkettő alibiként": "Miközben a némaságra kárhoztatott nép századok óta nem látott kiszolgáltatottsággal szenvedte a most egybekapcsolódott kettős kínt, a nemzetit és a társadalmit." Illyés gondolatrendszerében folyamatosan nagy indulatot keltett a magyarság öngyalázó minősítése a második világháborúval kapcsolatosan. Sokszor és keményen visszautasította azt a bűnösségtudatot tápláló tételt, hogy Magyarország volt Hitler utolsó csatlósa. A megnyíló levéltárakkal új lendületet vett magyar történetírással lépést tartva, sőt azt nem egyszer megelőzve a magyar irodalom nemzettudata éppen a második világháborúval kapcsolatban mélyült az utóbbi időben jelentősen. Jellemző a nemzeti tudatzavarra, hogy Cseres Tibor Hideg napok című könyve -akarva-nem akarva — még a nemzeti bűntudatot, s nem a tárgyilagos számbavétel igényét erősítette mivel összefüggéseiből kiragadott egy tragikus eseménysort, s azt kizárólagos magyar bűnként elemezte. Messze meghaladják ezt a szemléletet az újabb művek: Balázs József kitűnő kisregényei, a Magyarok, a Fábián Bá/int találkozása Istennel a történelem alá szorított kisemberek morális igényének 29
