Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Ma, január 28-án délben 12 őreikor azonban a rendőrség razziát tartott a lakásban, öten jelentek meg, két egyenruhás rendőr és három civilruhás nyomozó. Az V. kerületi rendőrségről hoztak papírt, és "helyiségellenörzés" címén tartották a házkutatást. Mintegy "véletlenül”, hamarosan észrevették, hogy a falakon képek lógnak, és plakátok is el vannak helyezve a lakásban, amelyek a kiállítást és az árverést hirdetik. Miután tisztázódott, hogy a rendezők nem kaptak hivatalos rendőrségi engedélyt kiállítás tartására, a rendőrök szabálysértésnek minősítve az ügyet, hozzákezdtek a képek falról való leszedéséhez, jegyzőkönyvbe vételéhez és elszállításához. Elvittek még negyven független sajtóterméket, szamizdatot is. Miután a rendőrök elmentek, a rendezők a helyszínen maradtak és várták az 5 órára érkező látogatókat. A kiállítást végül megrendezték — kiállítást: kelet-európai módra. A képek uagyan hiányoztak, de a megnyitók elhangzottak. Kb. 80-100-an jelentek meg a lakásban, nagy részük fiatal volt. A rendezők addigra a képek helyére kifüggesztették a rendőrségi határozat lefénymásolt példányait. Négy beszéd hangzott el. Molnár Tamás, az Inconnu egyik tagja arról beszélt, hogy nem tudta volna elképzelni, hogy a huszadik század második felében a rendőrség egy magát kultúráltnak nevező országban képeket szedjen le a falról. Radnóti Sándor irodalomtörténész gyermekkori emlékeit idézte és azt, hogy voltaképp mindenkinek örülnie kellene, hogy ma már annak a kataklizmának az emléke, amely harminc évvel ezelőtt az országot sújtotta, alkotásokban oldódik fel, de hát ez lehetetlenné vált, ennek ellenére 1956 emlékének fennmaradásához a mai eset is hozzájárul. Solt Ottilia, a SZETA szervezője arról beszélt, hogy ez lett volna az az alkalom, hogy a szegények számára 1956. kapcsán pénzt lehessen gyűjteni, de ezt a hatóság lehetetlenné tette. Végül Pálinkás Róbert, az Inconnu csoport legfiatalabb tagja arról beszélt, hogy itt már nem művészetről, hanem politikáról van szó és Bajcsy-Zsilinszky Endrét idézte, aki visszalöhetett, de a mai fiataloknak csak kiabálni van módjuk. A beszédek elhangzása után a rendezők levetítették a kiállítás képeiről, szobrairól, tárgyairól még korábban készült képmagnó felvételt. En annyit tennék még hozzá, hogy másodszor sikerült legyőzni "A harcoló várost", de ez a győzelem sem volt teljes. A képek, a műalkotások csak megmaradtak - fénjfépen. Befejezésül két rövid részlet a megnyitó beszédekből. Molnár Tamás: "Mégis, ez a rendhagyó kiállítás csonkán is bizonyíték arra, hogy harminc hosszú év távlatából az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak napjainkig ívelő üzenete, programja van.” Pálinkás Róbert: "Ezek a falak magukért beszélnek! ... Az egyszerű emberek háborgó lelkiismeretét kérjük: gondolják meg mit jelent ma, annyi év távlatából, üldözöttnek lenni a nemzeti függetlenség ezen egyszerű, ünneplések nélküli kinyilatkoztatása alkalmából." (Elhangzott a londoni BBC rádió magyar nyelvű műsorában, 1987. január 28-án.) 31
