Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
Felrobbantottak (Ghassan Kanafi palesztinai költő szavai a más-világból) Felrobbantottak. Egy pillanat és péppé ztízottan keringtem a levegőben. Körülöttem a kocsim darabjai, kipuffogd cső, lökésgátld, a karburátor egy része kiégve, hiszen hamuvá és füstté váltam én is azonnal. Tegnap a szélről írtam és a kedvesemről a Jordán völgyében, átölelik egymást és megsiratnak. Tudtam, hogy elér a halál, ismertem azokat, akik nem kíméltek, nem öltem ugyan, csak a szavaimból szállt a harag, hogy a népem, a három millió hazátlan, és tenni kellene valamit végre, mert a szó elenyész és ránk nem figyelnek. Fegyverről énekeltem, hiszen nem volt más menedékem, én, aki szelíden gondoltam a szélre és a kedvesemre a Jordán völgyében, akik átölelték egymást és megsirattak. Tudom, hibás vagyok én is, de a halállal lerovom azt, hogy éltem és énekeltem a Jordán völgyéről és a szélről és a kedvesemről, akik majd átölelik egymást és tovább énekelnek.- Tel Aviv -A dombon A dombon őszbe zárt halálszag, kövek között bukdácsoló kísértet. Dobták és háta roppant, lábában inak szakadtak. Mesélik, fegyverrel vigyázták, szóval káromolták, bottal böködték, hogy szakadj csak. Mondják, kiáltott, torkából érthetetlen szavak peregtek. Füvek füstöltek, zengett az ég. A testéből formáltak keresztet. - Jeruzsálem 53
