Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
d. Feltételezve, hogy az osztrákschillingben megadott árak a nagymarosi erőmű reális költségei, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy a teljes magyar részesedés forintban magadott értékei tendenciózusan alacsonyak, amennyiben az egyes munkanemek közötti arányok az elmúlt másfél évtizedben nem változtak lényegesen. Az első feltételezést erősíti, hogy az osztrák parlamenttől kért garancia 1.0 x 1010 öS, továbbá az, hogy Walter Fremuth, az osztrák energiagazdaság vezetője 1985. április 9-én már arról beszélt, hogy az osztrákenergiagazdaság 9 milliárdos (9.0 x 10$ ) öS hitellel venne részt a GNV építésében (Kronen Zeitung, 1985. április 9.). Ha a második feltételezés is igaz (márpedig kevéssé valószínű, hogy az egyes munkanemek és anyagárak közötti arányok nagyságrenddel változtak volna), akkor a teljes magyar részesedés kiszámításhoz alapul vehetjük az 1973-as magyar-csehszlovák közös beruházási programban szereplőköltségmegosztást, amely abszolút értékben nyilván elavult, csak arányait tekintve használható. Eszerint a (szorosan vett) nagymarosi vízlépcső megépítése a magyar részesedésnek körülbelül 28 százaléka. Ha az osztrák részesedés óvatosan számolva 7 x 109 öS, ez mai hivatalos árfolyamon (1 öS = 4.0702 Ft) 2.85 x 1019 Ft, vagyis visszakövetkeztetve, a teljes magyar részesedés 1.02 x 10,f Ft. (Ez mai hivatalos deviza középárfolyamon 2.15 x 109 USD.) e. Mint a b. pontban említettem, az osztrák hitel a jelenlegi terheket csökkenti, valójában csupán egy későbbi időszakra halasztja a beruházási költégek előteremtésének terheit. A kölcsön fejében 20 éven keresztül évente 1.2 x 109 kWh villamosenergiát kell Ausztriába szállítani. A 20 éven át szállított (1996-2015 között átadott) villamosenergia értéke diszkontálva, évente 4% átlagos áramár csúszást feltételezve, kereken 3.0 x 10,# öS-t tesz ki. Ez több, mint a feltételezett tőke- és kamattörlesztés, amely 3.00 - 4.75 százalékos reálkamat feltételezése esetén 2.004 x 1019 - 2.597 x 1010 öS. A fennmaradó összeg (illetve árammennyiség) fejében az osztrák fél fizet. Az árammennyiség nagyrésze tehát töke- és kamattörlesztés. Az árammennyiség rögzítésének szerintem az az oka, hogy az áram átadásának menetrendje az osztrák fél számára kedvező, ugyanis - mint az közismert -- télen sokkal több áramot kapnak, éppen abban az időszakban, amikor a Duna vízhozama kevés, tehát a vízerőművek kevés áramot termelnek, viszont a nappalok rövidebbek, és az árafelhasználás magasabb. Ha az osztrákok saját Duna-szakaszukon építenének ugyanebből a pénzből egy vízerőművet (pl. Hamburgnál), akkor jóval kedvezőtlenebb lenne a mérlegük, már csak azért is mert a Duna napi-heti vízhozamváltozásaihoz is nekik kellene alkalmazkodni. A szerződés értelmében viszont az osztrák fél a Duna vízhozamváltozásaitól teljesen függetlenül, "zsinórban", vagyis éjjel-nappal azonos szintén kapja az áramot. Ez növeli az osztrák villamosenergia-rendszer működésének kiszámíthatóságát, tervezhetőségét. Magyarország viszont állandóan változó mennyiségű áramot kap a GNV-böl, amit tovább bonyolít a csúcsüzem, és az, hogy a dunakiliti tározó dinamikus térfogata viszonylag kicsi (hiszen síkvidéki tározó!) a Duna átlagos vízhozamához képest. Ez bizonyos mértékben kényszerüzemet jelent: ha megtelik a tározó, a bösi erőművet akkor is meg kell indítani, ha éppen nem emelkedik abban az időszakban az országos áramfogyasztás. Ez a hátrány (illetve osztrák részről előny) sem fejeződik ki a hitelszerződésben. 2. kérdés "Győr és a déli part szennyvize milyen fokon tisztitatlan?” Erre a kérdésre két táblázatot tudok közölni, mindkettő a GNV úgynevezett "hatástanulmányának" a melléklete. 25
