Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 2. szám

Sándor, Czine Mihály, Salamon Konrád és Köteles Pál a többi között. Nem kevés várakozással és érdeklődéssel utaztam tehát Amerikába, hiszen nemcsak az Egyesült Államok és Kanada nagyvárosait látogathattam meg, s egy hatalmas ország életébe pillanthattam be, hanem az észak-amerikai magyarság szellemi életével és törekvéseivel is megismerkedhettem, részben a Reménység Tavánál rendezett egyhetes konferencia, részben az összejövetelt követő előadókörút jóvoltából.

A Magyar Baráti Közösség konferenciája mindig igényes programot állít össze, s emellett a szervezőknek arra is gondja van, hogy az erdős dombok övezte szelíd tó mellett a résztvevők kellemes pihenéssel, baráti eszmecserével töltsék el a szabadon maradó időt. A konferencia augusztus 17-től 24-ig tartott, napi két-három előadással, esténként irodalmi műsorral, filmvetítéssel, és mintegy százötven résztvevője volt. Az előadások sorában Ludányi András (Ada) az Ohio-állambeli Toledo magyar negyedének szétszóródásáról, Király Béla (Highland Lakes) az emigráció feladatairól és lehetőségeiről, Hámos László (New York) a magyar kisebbségi jogok nemzetközi fórumokon történő védelméről, Held József (Camden) Hunyadi János korának magyar társadalmáról, Szőts István (Bécs) a Batthyányi Lajos-perről készült forgatókönyvéről, Monoszlóy Dezső (Bécs) Mécs László költészetéről, Györgyey Klára (Orange) Örkény István drámáiról beszélt, magam a mai magyar irodalom irányzatairól és törekvéseiről, illetve az erdélyi magyar irodalomról tartottam előadást. Levetítették Szőts István klasszikus fekete-fehér filmjét: a Nyirő József elbeszélése nyomán készült Emberek a havason-t, szerzői estet tartott Monoszlóy Dezső, szépen sikerült ifjúsági szavalóverseny adott számot a már Amerikában született magyar gyermekek versszeretetéről és anyanyelvi hűségéről, és igen értékesek voltak Nyeste Zoltán (Hopatcong), Éltető Lajos (Portland), illetve az akkor éppen Chicagóban tanuló budapesti Horváth Erzsébet "istenszolgálatai," amelyek nemcsak az igehirdetés hagyományos feladatainak feleltek meg, hanem a Magyar Baráti Közösség távlatosabb céljait és közvetlen tennivalóit is megfogalmazták. Ezek között a célkitűzések között mindigis igen fontos szerepet töltött be a magyarság egyetemességével fenntartott kapcsolatok ápolása, annak a "lelki hazának" a megteremtése, amelynek történelmi hagyományok, kulturális és erkölcsi értékek által rajzolódnak ki a körvonalai, és amelyben éppen ezért mindenki otthonra találhat, aki magyarnak érzi magát, éljen bár Budapesten, Kolozsvárott, Pozsonyban, Újvidéken, Bécsben, Párizsban, New Yorkban — bármely táján a nagyvilágnak. Ennek a "lelki hazának" a megtalálása, fenntartása és gazdagítása köré épül az ITT-OTT-kör, illetve az ennél tágasabb körben elhelyezkedő — több amerikai és kanadai magyar kulturális és öregdiák egyesületet, illetve egyházközséget is átfogó — Magyar Baráti Közösség munkája. A Közösség képviselői, mint legutóbb is Nagy Károly, Fekete Pál, Vigh Katalin, Kolumbán Miklós, Várdy Béla és Huszár Ágnes, ezért vesznek részt rendszeresen és építő módon az Anyanyelvi Konferencia munkájában, illetve az anyanyelvi mozgalom Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratának szerkesztésében. Igen komoly munkát vállalnak magukra, és igen sokrétű feladatot oldanak meg: a hétvégi magyar iskolák fenntartásától a magyar történelmi, művelődéstörténeti tárgyú, általában angol nyelvű tudományos konferenciák megszervezéséig. (Ez utóbbi tevékenységük során hasznos együttműködést alakítottak ki a bloomingtoni egyetem magyar tanszékével s ennek vezetőjével, Ránki Györggyel.)

A Magyar Baráti Közösség konferenciája után vette kezdetét az általuk szervezett előadókörút, amely során az Egyesült Államok és Kanada több magyar közösségét látogathattam meg, a többi között New Yorkban, Chicagóban, Clevelandban, Atlantában, Los Angelesben, San Franciscóban, Vancouverben. Nem az addig ismeretlen világ látványosságáról akarok ezúttal beszámolni, noha kétségtelen, hogy Amerika "turisztikai" tekintetben is hatalmas élményt jelent, hanem utazásom tapasztalatairól, mondhatnám így is: tanulságairól. Számos magyar egyesülettel, egyházközséggel és értelmiségi családdal találkoztam, s tapasztalataim szerint mi idehaza bizony aligalig ismerjük a sokszázezer főt számláló amerikai magyarság belső helyzetét, gondjait és eredményeit. A népszerű útirajzok ugyanis sok tekintetben eltorzítják a valóságos képet, inkább a meglepő élményeket, a "szenzációt" találják, és nem a

27