Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
felnagyítása. Ezt elsősorban a zsidóságot ért szörnyű megrázkódtatásokból eredő érthető és méltányolható reakciók — beteges túlérzékenység, paranoid félelmek — idézik elő, de főleg a Holocaust után születetteknél másra is jó. Ha valakit az antiszemitizmus vádjával sikerül illetnünk, akkor előnyös helyzetbe kerülünk vele szemben egy vita során, hiszen a fasizmussal, népirtással kompromittált antiszemitizmus manapság az egyik legsúlyosabb vád, ami egy embert érhet. Az antiszemitizmus vádja különösen ott forgatható fegyverként, ahol — erre alkalmas eljárások, fórumok híján -- az érdekérvényesítést célzó nyilvános okoskodások különféle, moralizáló célozgatások mezében jelentkeznek. Ennek egyrészt az az eredménye, hogy a morál csúnyán lezüllik, hiszen az erkölcsi tartalmú okfejtésekben mindenki piszkos anyagi motivációkat gyanít. Ugyanakkor az érdekek hatékonyabb artikulációját sem szolgálja megfelelően az ilyesmi. Elvégre ha valaki több bért, új utat, jobb iskolát szeretne, könnyebben hozzájuthat ezekhez, ha nyíltan kimondja, hogy mire van szüksége, mintha történelmi eredményekről szimbolista stílusban moralizál. Sajnos kevés zsidó hajlandó elismerni azt, hogy ezek a tanulságok rájuk is vonatkoznak, pedig szociális önszemléletük reálisabbá tételével igen nagy ballaszttól szabadítanák meg magukat. Meg kell mondanunk azonban, hogy az utóbbi időben — s ez szintén örvendetes — egyre erősödik egy olyan irányzat, amely felismeri azt, hogy a zsidóság külön érdekei elsősorban nem szociális, hanem etnikai jellegűek, és ezért az ilyen típusú követelések explicitté tétele sokkal közelebb hoz a problémák tisztázásához, mint elfedésük. A nagy baj itt csak az, hogy a tisztázásukhoz közelebb hoz ugyan, de megoldásukhoz nem. Ha ugyanis olyan nemzetiség igényel magának kisebbségi jogokat, amely a társadalomban általában előnyös, azaz többségi helyzetű — mint ahogy a zsidók esetében is így van ez — akkor az illető etnikummal szembeni ellenszenv lényegesen nem csökken. Ami javulás történik, az abban jelentkezik, hogy a nehézségek jobban átláthatók, a viszonyok sokkal tisztázottabbak, a "mentálhigiéné" jóval nagyobb, mint az asszimilációs opció választása esetén. A zsidóságnak ez az öntudatra ébredése jelentős mértékben Izrael állam létének köszönhető', amely új szakaszt jelent a zsidó nép történetében, s amelynek hatása alól egyetlen zsidó sem tudja kivonni magát. Még az is, aki nem ért egyet Izrael politikájával, bizonyos fokig együttérez az ott élő testvéreivel, és aggódik sorsuk iránt. Sokak számára a cionizmus értékmintát, ideológiai orientációt is jelent, s ez egy olyan trendet is elindíthat, amelynek a végpontja a magyar zsidóság fokozódó kivándorlása, de még inkább — mint már elítettük — nemzeti kisebbséggé válása lehet. Ez egy érdekes, kettős lojalitást teremthet a magyar és az izraeli állam vonatkozásában, ami egyes esetekben konfliktusokat válthat ki. Egészen bizonyos egyébként, hogy a zsidóság világszerte tapasztalható elfordulása a marxizmustól és a kommunizmustól igen komoly mértékben a szocialista világ és Izrael közötti ellenséges viszonynak is tulajdonítható. Természetesen ennek az etnikai reneszánsznak árnyoldalai is vannak. Mint minden újsütetű nacionalizmus, a magyar zsidó fiatalok körében terjedő cionizmus is primitív agresszivitással, nagyhangúsággal terhes. A hatalmas kulturális örökséggel rendelkező zsidók különösen hajlamosak lehetnek egy szupremácia-tudat kialakítására. Ugyanakkor a legfontosabb dolog: a zsidó mivolt vállalása nemzsidók, sőt akár antiszemiták előtt is, vonakodásba ütközik. Az általam eddig elemzett problémákat összességükben értékelve, azt mondhatnám, hogy Magyarországon a zsidóság helyzete lassanként javul, de még messze van a kívánatostól, és erősen kérdéses, hogy átlépi-e belátható időn belül azt a határt, ahonnét a kívánatos szférája kezdődik. Mindenképpen pozitívum, hogy hazánkban hivatalos antiszemitizmus nincs. Ez egyet jelent azzal, hogy belpolitikai célokra nem létezik hivatalos anticionizmus. A szocialista országokban uralkodó marxista-leninista ideológia ui. deklarált formájában teljesen összeegyeztethetetlen 16
