Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 2. szám

hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta mar csak a perzselt szél forog, hanyattfelküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka, ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;/.../ de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

["Erőltetett menet," Bor, 1944. szeptember 15]

Október vége felé már magyar földön jár a rongyos menetoszlop:

Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberk mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes halál.

["Razglednicák (képeslapok) 3," Mohács, 1944. október 24]

Utolsó versét Szentkirályszabadján írja noteszébe, október 31-én:

Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is,— súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem.

Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. ["Razglednicák 4"]

A tömegsírban talált füzetecske borítójára három nyelven is ráírta: "Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza."—

VERSFORDÍTÁSOK A LA RECHERCHE

(Lager Heidenau, overlooking íagubica, Yugoslavia, Aug. 17, 1944)

Distant and gentle evenings, you too are ennobled by memory!

Glittering table, adorned with a wreath of poets and young brides, where are you slipping away in the misty fens of our destiny?

Where is the night when nimble companions were merrily drinking szürkebarát from the lips of slender and bonny-eyed glasses?

Verses floated around in the glow of the lanterns, and sparkling metaphors swayed on the green and frothing swells of the meter; quick were the dead, in their homeland still the missing, the captives, long-ago fallen friends yet writing stanzas, their hearts now mouldering deep in the earth of Spain, the Ukraine, and of Flanders.

Some of them, gritting their teeth, ran ahead in the murderous fire,

fighting merely because they had to, unable to change things,

and while all about them the company slept their fitful sleep 'neath the

night's filthy cover, dreamt they were back again in the sublet

rooms that at home had been their refuge, their caves and their islands.

Some were transported in sealed cattle cars to faraway places,

sent over crisp minefields, unarmed, and numbed by the winter;

others went willingly, rifle in hand, lips bitten together,

fully convinced that the battle raging down there was their own cause:

and over their dreams the angel of freedom stands watch in the night now.

9