Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
ALMA MATER Amikor a diák betölti a 14 évet, hirtelen az élet egyik újabb fázisának nyíló ajtaja előtt találja magát. Fontos határozást kell tegyen: hol fogja elvégezni a gimnáziumot? Sok amerikai-magyar fiatal úgy dönt, hogy magyar-nyelvű iskolába szeretne továbbtanulni. Megkérdeztem két ilyen amerikai-magyar fiatalt, kiknek válaszait az alábbiakban közöljük. Kazella István az esztergomi Piarista Gimnáziumban tanult két évig (1983-1985), és most New Jersey államban él családjával. Éltető Tas a kőszegi Jurisics Gimnázium tanulója már két éve. Tas Oregon államból utazott Kőszegre. 1. A te kívánságod volt, hogy ebbe az iskolába tanulj, vagy a szüléidé? KI: Én akartam Esztergomba tanulni. A szüleim azt szerették volna, ha otthon maradok, de én addig hajtogattam a kérésemet, hogy ők is beleegyeztek. ET: Igen, az én kívánságom volt, hogy ebben az iskolában tanuljak. 2. Miért tartottad szükségesnek, hogy magyar iskolában tanulj? KI: Azért tartottam fontosnak, hogy Magyarországon tanuljak, mert magyarnak érzem és tartom magam és ahhoz, hogy méltó is legyek a magyarságomhoz kellett, hogy ott is éljek és tanuljak. A világot is másképpen látom. Látom azt, hogy miben különbözik a magyar nép élete az amerikai néptől, ugyanakkor jobban tudom értékelni azt a szabadságot, amit Amerikában élvezhetek. ET: Azért tartom ezt szükségesnek, mert a szüleim mondták, hogy érdemes ott tanulni, és hogy ott többet tudnék tanulni mint egy amerikai középiskolában. 3. Hogyan illeszkedtél be a magyar nyelven való tanulásba? KI: Amikor '83-ban odaérkeztem egy egészen másfajta Magyarországgal találkoztam, mint amilyennek azt Amerikából láttam. Itthon bejáró diák vagyok, ott kollégiumban laktam. Könnyen beilleszkedtem a közösségi életbe és a magyar beszédem is gyorsan javult. A nyelvtannal voltak problémáim. Az oktatás magyarul volt minden tantárgyból de ez nem okozott különös nehézséget. ET: Először elég nehezen ment, de én megszoktam, mint mindenki más. 7
