Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
hogy: "Költészetét a vallásos gondolat hatotta át, egyszerű, plasztikusan megformált természeti képeit a világ értelmességében és célszerűségében valő hit jellemezte, Élményeit az erdélyi és a felvidéki táj sugallta, s ezekhez az emigrácids életformában sem lett hűtlen." Az emigrácids élet nyújtotta viszont költészetének második szakaszát. így külföldön jelent meg A kőtáblák összetörtek (1948), Mélység fölött (1948), Uj versek (1949), Keserű gyökéren (1975, 1979), és Venezuelai tollrajzok (1985). Versein kívül sokszor írt cikket, elmélkedést, a nyugatra szakadt magyarság sorsártíl, küldetéséről. Ezekből az ITT-OTT-ban is volt alkalmunk közölni néhányat. Fldrián Tibor emigránsnak tartotta magát és így a szétszdrtságban (szórványsági) fogalmazott magyar öntudattal nem értett egyett. Ennek dacára, nem volt dogmatikus ember és minden magyarságot szolgáld ügynek támogatdja volt. Emigráns társai rosszalták, hogy részt vett az MBK|lTT-OTT közösség nyári találkozdján. Ő ezen csak jtíkedvűen elmosolygot. Bátor ember volt, az emigránsok javábtíl, olyan ember, aki nem csupán a műlton rágddott, hanem a jövőbe is mert nézni és a jövőt is merte szolgálni írásaival. Szeretettel és tisztelettel fogunk Rád gondolni mindig Tibor bátyánk! (1. a.) Szeretnék... Szeretnék a gyorsan lehulló alkonyatban az Avila fölött imádkozni sok baráti sorsért. Szeretném, ha velem könyörögnének az éjben —Értetek és mindenkiért — a pálmafák. Szeretném, ha hiányomat jelentenék, — ha nem leszek os egyre halkuló dalomat énekelnék a fészkükre visszatérő madarak. Szeretném, ha a fehér házak közé velem hullna, s az ablakon bevilágítana szememmel a hold, szeretnék holtom után az újság betűi között botladozni, és hitet lehelni az olvasókba, szeretnék, hol vendég voltam az asztalhoz sorra leülni, és megáldani a kenyeret és a bort, szeretnék a Magyar Ház széksorai között láthatatlanul megállni, hogy jelenlétemet hirdessék a falak, szeretném, ha ottmaradt hangom a levegőben lebegne szüntelen és elfáradt szivem ...magyarok tenyerére ülne pihenni örökre. Flórián Tibor Venezuelai Tollrajzok 41
