Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

mérföld vállasztotta el egymástól. Sokkal közös volt az ifjúságunk, ha nem ismertük is egymást odahaza, sokkal közösek voltak a történelmi tapasztalataink é felismeréseink -- egy nemzedék tapasztalatai és felismerései, s ha ezt a nemzedéket 1956 őszén szétszórta is a viharzó történelem, tagjai, ugyhiszem számontartották egymást, ismerni kívánták egymás munkáját és gondolatait.

A Lake Hope-i terem hűvösébe, a délutáni fürdőzések alkalmával, midőn derékig vizben állva beszéltük meg az ország és a világ, a politika és az irodalom dolgait, vagy éppen az éjszakába nyúló társas összejöveteleken, midőn egymás után ürültek ki a kövér Califirnia-i borosüvegek, és magyar népdalok szálltak az Ohio-i erdők felett -- nos, 1985 augusztusában nekem ezek a valóságos, egyszersmint szellemi találkozások voltak a legszebb élményeim.

Azóta eltelt egy esztendő, nem mondhatom, hogy nyugtalanságok és viaskodások nélkül, ama egyhétig tartó közös a munkánk, örömnek és gondnak, merthát eszmecseréinket időnként a magyar élet történelmi gondjai is beárnyékolták, nos, mindezeknek az emléke mégis megmaradt. Hadd merüljek meg most, talán egy kis testvéri biztatást is keresve, ezekben az emlékekben, néhány percre megbontotta azt a szorongató erőteret, amelyet a mindenfelől záporozó hírek vonnak körénk: háborúkról, erőszakról, a magyar kisebbségek zaklatásáról, sérelmeiről. Feladataink elöl nem menekülhetünk, s ha már így van, próbáljuk őket együttesen elvégezni, éljünk Budapesten, Kolozsváron, Pozsonyban, Újvidéken, Bécsben, New York-ban, Toronto-ban, s hajoljunk íróasztalunk fölé valahol a Gellértheggyel szemben vagy vessünk számot helyzetünkkel és tennivalóinkkal a Reménység Tava mellett.

Ebben a meggyőződésben szorítom meg gondolatban valamennyiőtök kezét. -Pomogáts Béla, Budapest.

Éltető Lajosnak: -- Semmi közöm a ti dolgaitokhoz, csupán mint kívülálló szeretném néhány sorban elmondani véleményemet az úgynevezett Magyarok Világszövetsége fedőnevű kommunista propaganda szerv elnökségébe történt beválasztásodról.

Hosszú évek óta figyelem nagyképfi cinikus, beképzelt, fennsöbbséges és kioktató írásaidat. Te, fennség, I Éltető Lajos, ITT--OTT-ónia kalapos királya, azt hiszed, a te markodban forog a világ tengelye, s hivatott vagy arra, hogy nyíltan vagy csupán a sorok közé rejtve lehüjézz és agyalágyult félkegyelműnek titulálj mindenkit, aki még hisz olyan "elavúlt, ósdi és maradi" elvekben mint Magyarország szabadsága és függetlensége, az orosz csapatok kivonása és egyéb, ehhez hasonló perverz elferdűlések, sőt -- horribile diktu -vallja, hogy a kommunizmus eredendően rossz, embertelen, ostoba és erkölcstelen.

Igazából te vagy a naív, mert nem veszed észre, hogy a kommunisták hátad mögött vigyorognak rajtad, az orrodnál fogva vezetnek, az ujjuk köré csavarnak, s tetszésük szerint használnak ki és fel. Mérhetetlen hiúságodban és kivagyiságodban valamiféle materialista csodákban reménykedsz, s azt gondolod, hogy amit a kissé döcögő stílusú írásaidban sokszor pimaszúl kigúnyolt nemzeti emigrációnk nem ért el, te majd megvalósítod azzal, hogy csontig benyalsz kommunista haverjaidnak.

Már a kezdet kezdetén evidens volt, hogy az az út, amelyen elindultál, a MVSz-e Benczúr utcai székházába, onnan pedig a pártközpontba vezet.

Te állítólag akkora demokrata vagy, hogy a félvilág hozzád járhatna demokráciát tanulni, az ITT--OTT-nál mégis bevezetted a magad demokratikus diktatúráját: saját munkatársaid panaszkodnak, hogy már rég nem engedsz közölni olyan iráasokat, amelyek sebet ejthetnének bolseviki cimboráid érzékeny lelkén.