Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Végül, de nem utolsó sorban, itt jelent meg több évtizeden át, a bencések irányítása alatt - az azóta sajnos megszűnt. - ’’Délamerikai Magyar Hírlap," mely a nyugati magyarság legszínvonalasabb hetilapja volt. (A lap színvonalát mutatja, hogy soha egyetlen sorban sem közölt személyeskedő, másokat ócsárló cikket, ami páratlan az emigráns magyar sajtó történetében!). A DMH több mint egy évtizede szűnt meg és szimbólikusan jelezte a bencések visszavonulását a magyar kulturális élettől. Energiájukat azóta majdnem teljes egészben brazil céloknak szentelték, - mintegy leróva (véleményük szerint) 'a magyarságnak a bencésrend iránt az Árpádok óta fennálló erkölcsi tartozását." így lettek a magyar bencések civilizátorai Brazíliának. Létrehozták a Szent Imre gimnáziumot, az ország legjobb nevelőintézetét - mely sajnos csak nevében magyar, nincsenek sem magyar tanfolyamai, sem hétvégi magyar iskolái, sem nyári magyar iskolatáborai. Energiájuk másik részét brazil katolikus papnevelde fejlesztésének szentelik. Bencés barátainknak azonban meg kellene fontolni azt, hogy mindannyian, akik a magyarsággal törődünk, a magyarságmunka mellett más munkát is végzünk, ami szintén teljes embert kíván. Nem is szólva arról, hogy családunk iránt is vannak kötelezettségeink. Az ö érvelésük ezért sem fogadható el! A magyarság létét és fennmaradását soha ilyen veszély nem fenyegette, mint napjainkban. Ezért minden magyar őrzőre, minden vigyázóra, minden pislákoló lángra - minden őrhelyen szükség van. Még a süllyedő magyar Atlantiszban - Brazíliában is! E sorok írójától - aki több brazíliai bencés papnak évtizedek óta jóbarátja - hadd szálljon egy kérelem feléjük: segítsenek egy brazíliai magyar kulturális reneszánsz létrehozásában. Erre, a Magyar Ház küszöbön álló megvásárlása nagyszerű alkalmat ad. . . A verseskötet második mondanivalója a természet visszhangja a fiatalok lelkében. A brazil táj idegen - szinte félelmetesen idegen - magyar szem számára. Mások a fák, bokrok, virágok, füvek, gyomok, még a kövek is. A Mantiqueira erdeiben nem a csalogány énekel, hanem a szabiá, és nem a körisfán, hanem a pálmafán. Az árokparton nem útilapu nő, hanem tiriríká, s az égbolton nem a Göncölszekér ragyog, hanem a Dél Keresztje. De a brazil táj varázsa, szépsége, ugyanúgy a lelkedhez szól, mint bárhol másutt a földön. Es az esti hangversenynek két együttese magyar fül számára is ismerős: a tücskök citerakórusa és a békák fülsiketítő nagybőgő koncertje. Hunyjuk be hát a szemünket és gondolatban utazzunk vagy tízezer kilométert....................A pislákoló brazíliai tábortüzek mellett másod -- és harmadnemzedéki magyar fiatalok ülnek. Parancsnokuk kérésére verset írnak................íme:--tibor-TÁBOR A nap lement, A hold feljött, A csillagok megjelentek, A cserkészek figyelnek. Amíg a cserkészek beszélgetnek, A békák és tücskök énekelnek. Egyszerre elkezd hajnalodni, A hold és a csillagok elkezdenek bújni, Az ég pirkadozni és a békák csendben maradni. (Kokron Zsuzsi, 12 éves) 13
