Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
barátokkal együtt indult útnak. Rendszerint az Amerikában élő, munkában álló, rokonhoz, baráthoz érkezett, aki segítette elhelyezkedésben. Pittsburgh, Cleveland, Chicago, New York ipartelepein már fejlődő magyarlakta negyedek léteztek. A szervezeti életet egyházközségek, egyesületek, kulturális intézmények hálózata alkotta. Ezek biztosították a kivándorló társas életét, ápolták a népi hagyományokat és alkotó elemeit képezték a magyar "bevándorló" közösségnek. Pittsburghban folytatott tanulmányaink alapján képet kapunk egy ilyen "bevándorló” közösség kialakulásáról. Mint sok más nagyvárosban, itt is ipartelepek közelében telepedett le a magyar bevándorló. Két ilyen központ volt Pittsburgban: Hazelwood és McKeesport. A magyar lakónegyed és az intézményhálózat itt alakult ki. A különböző egyesületek közül talán a legfontosabb volt az egyházközség. A város környékén 50 ilyen egyházközség működött. Azért volt igen hatásos, mert nemcsak a vallási életnek adott helyet, hanem ápolta a népi hagyományokat, fenntartotta az iskolákat, és támogatta a színtársulatokat, zenei köröket. Egyszóval, központi irányítója volt a kisközösségekben kialakult kulturális, hagyományőrző tevékenységnek. Pittsburgh környékén két egyházi szervezet játszott vezérszerepet: a Hazelwood-i református egyházközség, amely 1890-ben alakult és ahol Kalassay Sándor vezette be a magyar iskolát; és a McKeesport-i római katolikus egyházközség, Kovács Kálmán plébános példaadó, huszonhét évig tartó vezetésével. A közösség fejlődésében több szakaszt figyelhetünk meg. A letelepedés, a szervezetek létrejötte az első világháború előtti korszakban történt. Egy olyan magyar közösség alakult ki, amely majdnem önellátó, független volt a külvilágtól. Mindenesetre a társas, szervezeti élet ilyen volt. A közösség vezetői intézték a magyarság viszonyát az amerikai társadalmi, politikai hatóságokkal. Ebben az időszakban a legtöbb bevándorló átmenetinek tekintette ittlétét, célja a későbbi hazatérés volt. Mindez gyökeresen megváltozott az első világháború után.' A háború alatt tapasztalt súrlódás az amerikai és más bevándorolt közvéleménnyel, de főképpen a trianoni békeparancs által létrejött helyzet oda vezetett, hogy a magyar bevándorlók lemondtak a hazatérésről és lassan bekapcsolódtak az amerikai életbe. Sokan megtanultak angolul, felvették az állampolgárságot, családot alapítottak, üzleteket nyitottak. Tehát azt mondhatjuk, hogy a húszas-harmincas években a magyar közösség helyet adott egy mindenképpen szükséges integrációs folyamatnak, azonban emellett továbbra is erélyesen fenntartotta a magyar hagyományokat, intézményeket, a helybeli magyar telepeket. Megindult egyúttal az a folyamat is, ami napjainkig tart: a társadalmi és gazdasági mobilitás, gyarapodása. Pittsburgh esetében ezt a folyamatot az is gyorsította, hogy a huszas években több magyar mérnök, tudós, orvos érkezett a városba, akik előkelő helyet foglaltak el a város intelligenciájában és fontos közvetítő szerepet játszottak az amerikai vezetőség és a magyar bevándorlók között. A harmadik korszak az, ami 1940 után következett és még most is tart. Jelentkezett a második, harmadik nemzedék, a beolvadás mindinkább erősödött, gazdasági törekvések léptek a hagyományőrzők helyébe, a városi kisközösségek a külterületekre irányuló elvándorlással vesztettek vitalitásukból és mindezek a tényezők erősen gyengítették a fennálló intézmények helyzetét. Igaz, megérkeztek az 1945-ös és 1956-os politikai menekültek. Jelenlétük azonban nem erősítette a régi intézményeket. Egyrészt számuk nem volt olyan nagyméretű, hogy hatásos közösségi erőt jelentett volna. Másrészt, közösségi érdeklődésük eltért az elődökétől. Az is megfigyelhető, hogy nem támogatták a nemzeti hagyományok fenntartását olyan következetesen mint az első kivándorlók. Ezt a fejlődést Kriza Ildikó is dokumentálja egy most megjelent tanulmányában. 22
