Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
Ilyen értelemben büszkén vallom magamat is 56-osnak, s boldogan viselem nemzedékem sorsát. Nem könnyű sors: átéltünk egy olyan pillanatot, mely után minden további anti klimaktikusnak tűnhet. Fiatalon azt hittük, e nemzedéket megváltó hősüknek szánta az ég; helyette hosszú, életre szóló kemény munkára hivattunk el. Legyünk hálásak a pillanatért, mert több ez, mint ami embereknek adatni szokott: de ne álljunk meg nála, bűvöletében. Faust, amikor Mephistóval megegyezik, azt mondja: ha valaha így szólok a pillanathoz: maradj még hát, olyan szép vagy: akkor üssön számomra az utolsó óra, legyen vége az én időmnek. Goethe tudta: megállni egyenlő az elmúlással, aki megáll, az már nem él. Madáchunk sokkal súlyosabb szavakkal fogalmazta meg ugyanezt az igazságot a mi számunkra, egy reménytelen magyar korban: "Ember, küzdj, és bízva bízzál.” CSOKOR Horváth Elemér Mahopac, New York 30 év után Békévé oldja az emlékezés? Idővel s végül a történteket könyvből tanulják majd a gyerekek ahogy Rákóczit Addigra mi már haza értünk nyugati temetőkben mint ti otthon egytestvér rezedák és elporladt köztünk a barikád Tavasz van újra múlandó s időtlen 16
