Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
szervezője és erőskezű irányítója. Foglalkozására nézve egyetemi tanár a Middlesex County College szociológia tanszékén. De ez csak az egyik “identitása.“ Megtaláljuk őt a Magyar öregdiák Szövetség—Bessenyei György Kör, az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete, az ITT-OTT sorai közt is mint szervezőt, írót, előadót. Sokoldalú és müveit ember s ez meglátszik írói világán, mely rendkívül egységes és következetes. “Magyarnak maradni“ — Nagy Károly kötetének egyik kulcsszava ez, esszéi, írásai, előadásainak kivonatai a süllyedő, szétforgácsolódó, a diaszpórákban élő magyarság problémáit, mindennapi gondjait rögzítik. Felületes szemlélő könnyen besorolná Nagy Károly könyvét a sablonos “összegyűjtött írások“ kategóriájába, mely ismétlődő és unalmas. Valóban a vékonyka kötet, az ezidáig már publikált és különböző folyóiratokban (mint pl. az ITT-OTT, Új Látóhatár, ötágú Síp, Nyelvünk és Kultúránk, Irodalmi Újság etc.) megjelent cikkeket tartalmazza, kiegészítve ezt a sort még azokkal az írásokkal melyek hazai újságokban láttak napvilágot. A kritika meg is állná a helyét ha nem éreznénk mindjárt a szerzői mondanivaló mélységét, amelyből kirtikus logika és feszes stílus teremti meg a lényeget. Miről is ír a szerző könyvében? Természetesen a magyar szigetvilágról, a szigetvilág szerkezetéről, problémáiról, és ezen problémák problémáiról. De ezt a gondolatkört a szerző nem egy, oly sokak által használt és elcsépelt leszűkített fogalomra használja, hanem az Illyés Gyulai “ötágú síp" szimbolikájával élve és Csoóri Sándor “hatféle magyarságát" felismerve, az egész világ magyarságáról. Kicsit sok? Lehet. De a felvetett kérdések özönei, a tények kurta és arcbavágó adatai mindenfajta magyarságszigetre áttranszponálhatóak. Nem hagyományos szociológia vagy szociográfia ez a könyv, de nem is költői riport vagy elbeszélés, noha mindegyikből van jócskán benne. Az elmúlt tíz-tizenöt évben megjelent cikkek és írások azokat az állapotokat tükrözik melyek akkor, abban a térben és időben, fontosak, szükségesek és elengedhetetlenek voltak. Kár volna itt kifogásokat keresni egy 1970-ben előadott, a külföldi magyar iskolák szerepéről írt cikkben, 1985-ös szemüvegen keresztül. Nagy Károly a mai magyar, főleg nyugati, szigetvilágról értesít bennünket, úgy mint aki azt saját bőrén tapasztalta három évtizeden keresztül. Mint ilyenre, a könyvére rá lehetne húzni az egyoldalúság és az általánosítás bélyegét. Egyetlenegy hely ahol a kötet szerzője eléri a kitűzött célpontját, és valóban alapos képet fest a szigetvilág mai állapotáról: ez pedig a new brunswick-i magyar iskola helyzete az 1970-es évek közepén. A többi magyar kolóniáról és magyar iskolákról csak elvetett megjegyzések vannak, de ezek is szervesen beleépülnek a kötet mondanivalójába. Más kérdés, és azt hiszem más kötetbe illő anyag is az, hogy a magyar kolóniák, mint pl. New York, Pittsburgh, Cleveland, Detroit, Buffalo, Torontó és még egy sor kisebb, már-már az eltűnés szélén álló közösség, hogyan képesek, vagy egyáltalán képesek-e New Brunswick példáját követni. Sajnos, én úgy érzem, evvel Nagy Károly is egyet értene, nincs megfelelő adatunk arra, hogy mi is történik valójában az Americana-Hungarica berkeiben. Megfelelő felmérés, tanulmány és tudományos feldolgozás hiányában nem tudhatjuk mi folyik Hazlewoodon, McKeesporton, Johnstownban, Franklinon, Philadelphiában, Lackawannán, és még megannyi más magyar közösségben. Nem ismerjük jól szervezkedéseiket, intézményes keretek közt lefolyó megmozdulásaikat, társadalmi és kulturális életük mértékét, szükségeiket, gondjaikat-bajaikat. Pedig jó egynéhány közülök segítségre szorul; nemcsak Erdélyben, Újvidéken, a Kárpátalján, Burgenlandban és Szlovákiában, hanem a saját magunk háza 41