Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
SZERELMEM, MAGYARORSZÁG Úgy szerettelek én, ahogyan csak lehet szeretni e földön, vagy talán még jobban. Tízezer mérföldnek távolában is még, ha csak rád gondolok, szívem nagyot dobban. Ami fellelhető borban, paprikában, 5ikér-dús kenyérben, illat, íz és zamat, haszonhajtó, élénk árucsere folytán olykor emlékemben betölti házamat. Néha oly közel vagy, tapintani véllek, vonzásodat érzem: közöm van tehozzád! Eltávolodsz máskor csillagközi térbe, idegen a hangod, célod, utad, ízed, te szép Magyarország! A tudomány szerint hétévenként egyszer majdnem minden sejtünk elhal, s újraéled. De csak az ember, ki, részben vagy egészben — néha nagytömegben — megszűnik, elszéled. Te viszont örök vagy! íratlan korszakok előtt is léteztél alföldben, hegyláncban: tégedet magyarrá fiaid formáltak — Anyának neveztek, meg is haltak érted kegyetlen csatákban. Vajha megtanulnánk élni is teérted, egymásért is, s híven és bölcsen szeretni, krisztusi magasból érezni, túllátni csinált határokon, elvakító ködön, s egymást megkeresni. De jó volna végre egymásra találni, jó célokra lelni, s távolról is látni fáradt, kedves orcád, összetartó Szellem, te áldott, te drága, édesanya-lelkű, örök Magyarország! Abelovszky Ábel Elíz Columbus, Ohio 29
