Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
IRODALMUNK Pomogáts Béla (Budapest): A MAGYAR IRODALOM EGYSÉGE Bevezető egy előadáshoz (Pomogáts Béla irodalomtörténész az MBK/ITT-OTT meghívására előadásokkal vesz részt az 1985. aug. 17-24-i, Lake Hope, Ohio-i konferencián, utána elóadókörűt során látogatja meg az Egyesült Államok és Kanada magyar közösségeit. Előadásai: "A mai maggar irodalom magyarországon, nemzetiségi sorban és diaszpórában — a kapcsolatok eredményei és feladatai", "Az erdélyi magyar irodalom: egy kisebbség sorsa és üzenete." —N.K.) Az amerikai magyarság szellemi életének képviselői előtt nemzeti irodalmunk egységéről is szólni szeretnék: az intézményi egység felbomlásának kényszerű történelmi folyamatáról s azokról a szellemi erőfeszítésekről, amelyek egy mélyebben és erősebben ható egység: a lelkli egység megőrzése vagy helyreállítása érdekében folynak Magyarországon, a szomszédos országok magyar kultúrájában, illetve a nagyvilágon bárhol, ahol a magyar szó él, a magyar irodalom lángja fellobban. A magyar irodalom egységes intézményi rendjét ugyanaz a nemzedék — a reformkor történelmi felelősségtudattól vezérelt nemzedéke — hozta létre, amely magának a nemzetnek is új utat nyitott, új közösségi eszményeket adott. Ez az irodalmi egység valójában az irányzatok és a generációk küzdelmei során is fennmaradt, s csak akkor tört meg, midőn a magyarság nemzeti egysége: az elveszített első világháború után, a trianoni szerződés következményeként. A magyar nemzeti irodalmak mellett magyar nemzetiségi irodalmak jöttek létre, s egy újabb "reformnemzedékre” — Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Kemény János, Nyíró' József, Tamási Áron, Győry Dezső, Mécs László, Vozári Dezső, Fábry Zoltán, Szenteleky Kornél, Herceg János, Szirmai Károly — várt az az áldozatos, egyszersmind nagyszerű feladat, hogy a kisebbségi SGrba kárhoztatott erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarságnak irodalmat, irodalmi intézményeket teremtsen. Főként a második világháború s az országban bekövetkezett nagy társadalmi rengések következtében ezt egészítette ki egy új magyar irodalmi képződmény: a nyugati emigráció magyar irodalma, amely megintcsak alkotó és szervező tehetségek — Cs. Szabó László, Márai Sándor, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Gombos Gyula, Molnár József, Borbándi Gyula, Határ Győző, Tűz Tamás, Faludy György, s hadd ne soroljam tovább a Magyarországon is jól ismert neveket — áldozatos erőfeszítéseinek eredményeként született. 12
