Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
kát, célokat, terveket és programokat, amelyeket magyar népünk, nemzetünk történelmének ritka szabad időszakaiban — pl. a Rákóczi szabadságharc alatt, az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt és az 1956-os forradalom alatt — kinyilvánított. Ezek a célkitűzések a magyar nemzettudat alapjait is képezik, mert választ adnak arra a kérdésre, hogy mit akarunk mi, úgyis mint magyarok olyankor, amikor függetlenül és szabadon tervezhetjük a magunk magyar útjait. Amit olyankor akarunk, cselekszünk és célokként kitűzünk: az a magyar. És ezt a valóságot, mint örökséget tudatosítani, átadni és megerősíteni: ez a magyar feladat" — mondta Nagy Károly. A Magyarországon kívül élő magyarság helyzetével, gondjaival foglalkozó ülésszakot Király Béla, a Brooklyn College történész professzora vezette. Előadásában hangsúlyozta, hogy a magyarságnak — de Közép-Keleteurópa többi népének is — nagyobb szüksége van mint valaha arra, hogy Duna-konfederációt tervezzen. A Nyugat magyarságának az összmagyarság jövőjéért folytatott munkájáról is szólt Király Béla. A legfontosabb feladatok között említette a következőket: öregbítsük hírünket a nagyvilágban, propagáljuk a Magyarországgal szomszédos országokkal a jó kapcsolatokat, informáljuk a Nyugatot a tényeknek megfelelően a magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről és Magyarországon a szuverenitás és a demokrácia hiányáról, őrizzük meg az 1956-os forradalom szellemét, és a "haza és haladás" szellemében kapcsolódjunk nyugati haladó mozgalmakhoz, kölcsönös támogatást munkálva. A kisebbségi és a szórványmagyarság különböző csoportjairól számos előadás és hozzászólás hangzott el. Ludányi András, az Ohio Northern egyetem politológusa "Csángó, erdélyi, vajdasági magyar sors — azonosságok, különbségek, tanulságok" címmel határozott meg néhány alapfogalmat. Hámos László, a Hungarian Human Rights Foundation egyik vezetője a csehszlovákiai és az erdélyi magyar kisebbség jelenkori önvédelmi mozgalmait hasonlította össze. Brogyányi Jenő — ugyancsak a Magyar Emberi Jogok Alapítvány egyik vezetője — kimutatta, hogy a magyar kisebbségek megmaradásáért folytatott küzdelme tulajdonképpen a közép-európai közösségi eszme megmaradásáért folyó küzdelem része. Benda Gyula budapesti történész a magyarországi újabbkori demokratikus kiadó, aláírásgyűjtő és egyéb mozgalmakról beszélt, amelyek az általános demokratizálódás és a szabadságjogok követelése mellett tájékoztató és politikai ösztönző munkát végeznek a magyar nemzeti kisebbségek jogaiért is. Dreisziger Nándor történész, a kanadai Royal Military College tanára a kanadai magyarság történetével foglalkozott, Bődy Pál professzor, a Pittsburgh-i városfejlesztési hivatal munkatársa pedig az Egyesült Államok magyarságáról tájékoztatott, a legújabb népszámlálás adatainak ismertetésével. A záró ülésszak hozzászólói közül többen hangsúlyozták a szóértés fontosságát, mintegy megadva ezzel az amerikai Szárszó konferencia mérlegét is. Felelősséggel elemző szinten értett szót e találkozón egymással különböző nemzedékek különböző országokban élő és különböző szakmákat művelő népi és urbánus alapállású magyarja a közös gond: a világ 16 milliónyi magyarságának nemzeti kultúrája, emberi szabadsága és demokratikus jövője érdekében.— 27
