Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
Ismervén a sajátos közép—kelet—európai viszonyokat, okkal ítélhető meg úgy, hogy a nemzetiségi magyarság érdekeinek, jogainak védelmében a legtöbbet a szórványmagyarság teheti. Sokan gondoljuk így. A magyar életfa harmadik ágának megléte mindannyiunk számára vigasztalást jelent. Ha rossz sors nem vetette volna a világba a magyarság egy részét, akkor ma erre a védelemre se számíthatnánk. A nyomorúságot, a világbavetettséget így a magunk hasznára fordíthatjuk. A magyar nemzet azzal lett több, hogy az államalkotó magyarság több hullámban is megapadt. Akik ma szórványban élnek s a nemzet sorsáért felelősséget éreznek sokat tehetnek s tesznek azért, hogy a nemzetiségi magyarság elkerülje mások által szabott sorsát. Vigasztaló tudni, hogy a magyarság különösen lehetőségekben — elkülönülő három rétege úgy létezik egymás mellett, hogy amit egyik rétege nem cselekedhet meg, megteszi a másik. Mintha a nemzet — dacolva a politikai kényszerzubbonyokkal — ösztönszerűen létrehozta volna önmaga demokratikus, a gondolatformálást és cselekvést biztosító intézmény-rendszerét. Ebben a hol lanyhuló, hol erősödő eszmecserében a demokratikus érzelmű, felelősen elemző nyugati magyarságnak növekvő a szerepe. Nem ok nélkül vélhetjük úgy, hogy az óhazával,,beszélő viszonyban” lévő szórvány magyarok hasznosan, eredményesen munkálkodhatnak a nemzetiségi magyarság védelmében. Szellemi front létrehozásával, jó értelemben vett propagandával és ellenpropagandával, odaadó cselekvéssel tudatosíthatják a világgal a nemzetiségi magyarság helyzetét s ezzel legalábbis relatív védelmet biztosíthatnak számukra. Az egész nemzet javát szolgálja, ha a világbavetettség állapotából lehetőséget tudunk teremteni, ha a Magyarországról gazdasági, politikai, vagy egyébb okok miatt kivándoroltak nem feledkeznek meg se sértődöttségből, se bosszúvágyból a nemzet nagyobbik feléről: arról, hogy mindannyian nemcsak jobb sorsra vagyunk érdemesek, de közösen ennek a jobb sorsnak a feltételeit is megteremthetjük. A szórványban élők közül eddig is sokan — a szórványmagyarság nagy része — öregbítette a magyarság jó hírét. Munkálkodtak azon, hogy a magyar szellem, a magyar kultúra, a művészet, a szorgalom, vállalkozó készség ismertebbé legyen. Vigasztaló tudni, hogy a szórványban élők nagy hányada természetes módon vonzódik Magyarországhoz, az. egyetlen megtapasztalható magyar hazához; hogy miközben vitájuk van a rendszerrel (vita van bőven odahaza is) a változó politikát nem tévesztik össze az országgal, a néppel, a hazával. A legtöbben vonzalmat éreznek a fészek iránt, ahonnan kiszórták őket: az óhazát megtisztelik, néha sok mindennel gyarapítják is. Fontosnak ítéljük azt is, hogy a szórványmagyarság legjobbjai eszméket közvetítenek hazafelé: kiadványokban, könyvekben. És talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy a gondolati gazdagságot sugárzó és eszmei sokszínűséget kölcsönző könyvekre gondolok. Nem fölösleges kívánalom talán, ha az eddigi jó tapasztalok és cselekedetek számontartása mellett az új lehetőségek föltárására törekszünk valamennyien. Csak így — a jövőért gondolkodva és cselekedve —járulhatunk hozzá egy nemzetmegtartó stratégia kimunkálásához. Ha valamennyien felelősen tesszük a dolgunkat, a magyar nemzet újra kivívhatja méltó helyét az. európai népek nagy családjában ; a nagyobb tiszteletet is más népek és nemzetek részéről. Ha a nemzet három nagy csoportjának jó szellemei összefognak, holnap a világ számára is többet jelenthetünk, mint tegnap. Ezzel a hittel köszönöm, hogy meghallgattak. 16
