Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
Hű szándék, mozdulat, törékeny álom, didergő elme ne éljen a hő hilsában örökre elkeverve. S ha majd e mennyei vatta szánkből kifordul, s nem a fagy bandái zenélnek, viduljon taposó táncra a láb, olvasszon világ-nagy termeket körénk az Ének. Farkas Árpád Alagutak a hóban: Versek, 1979 ELŐSZÓ EGY ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSHEZ Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok s azt meg kell védened. (Füst Milán) Becsüld meg a kezdőt — ő semmi, de még minden lehet. (Forbáth Imre) Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával aki vezetni mer! (Váci Mihály) Évek óta küzdünk egy tornyosuló gonddal: Miképpen tudjuk biztosítani lapunk és mozgalmunk utánpótlását. Ez a kérdés, egyben a nyugati világ magyar ifjúságának kérdése is: Hogy lehet biztosítani az Egyesült Államokban, Kanadában és a nyugati végeken felnövekvő magyar származású fiatal nemzedék magyarságtudatát és közösségi cselekvőképességét? Okulva az emigráció kudarcaiból ezen a téren, a következő tanulságokat vonhattuk le. Az egyházak, politikai és társadalmi szervezetek, biztosító társaságok, sport klubok és hasonló szervezetek (a cserkész és lövész mozgalmak kivételével), nem voltak képesek átadni tudatos magyarságot a következő generációknak. A magyar cserkészet világszerte a lövész mozgalom pedig az USA keleti partvidékén, részlegesen (aránylag kisszámú csoportnak) sikeres volt ennek a feladatnak az elvégzésében, mert élményt nyújtott a fiataloknak a sok értelmetlen szócséplés helyett. Megjegyzésre érdemes viszont, hogy ezek az ifjúsági mozgalmak a magyarsághoz elkötelezett szülők gyermekeit regrutálják. (Tehát minimum előfeltételük a magyar nyelvtudás, legalább a konyhanyelv szintjén.) Amiben a 4
