Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
(Uralic-Japanese Language Coapar ison...). Igaza van. Csakugyan nem olvastam. Olvastam viszont az ITT-OTT 15. évf. 2. számában megjelent, objektív könyvismertetésnek álcázott közleményét, melynek látható célja az volt, hogy egy-két látványos mutatvánnyal az olvasót a potom 25 dolláros, "20 x 29 cm. nagyságú, 314 lap terjedelmű" mű megvásár1ására csábítsa. Az ITT-OTT 15. évf. 3. számában, a harmadik szakasz elején ezt Írom: "Dr.Kazár Lajos elméletének szemléltetéseképpen hat szóösszevetést mutat be. Feltételezem, hogy rövid ismertetésében anyagának szerinte legjobb bizonyltékáit sorakoztatja fel." Erre a lé. évf. 2. számában Így válaszol: "Nem, kérem, egyáltalán nem ez a helyzet...u.i. mint nyelvész egyhamar láthatta volna, hogy nem szükségszerűen néhány 'legjobb' összevetést sorakoztattam fel, hanem olyanokat, amelyekhez meglátásom szerint a legkevesebb nyelvészeti magyarázat volt szükséges....11 Tehát Dr.Kazár szerint a nyelvészeti magyarázat magas az olvasóknak. (Vajon miért akarja akkor a nyelvészeti magyarázatokban bizonyosan bö alkotását "elfogyasztatni " velük?) Azt a vak is láthatja, hogy a közölt pár japán szó pont olyan, mint a társított magyar megfelelők. Namármost ki mutatja be kinek a munkáját ferdén? Ki igyekszik elsumákolni az olvasó elől, hogy a nyelvészetben gyakran épp az a valószínűtlen, ami "szemmel látható" — az érvek, a szakaai bizonyítás nélkülözhetetlen..... Kazár Lajos ekképpen zárja ellentámadását: "Minden olyan tudományág, amelynek időmélységgel van dolga, becsületbeli kötelességének tartja a lehető legnagyobb mélység elérését. Hedberg Éva egyrészt azt hangoztatja, hogy 'mélyebbre kellene ásni', másrészt azoknak a kezéből, akik nemcsak óhajokat sóhajtanak, hanem a hivatott intézetek támogatása nélkül életükből évtizedeket áldoznak új területek feltárására, kiverné az ásót...". Bizony e megállapítás valótlan. Eszem ágában sincs a komoly tudományos kutatásnak gátat vetni. Ha Kazár Lajos kutatni akar, kutasson. Saját idejével, pénzével azt csinál, amit akar. Eredményeit azonban vitassa meg a nyelvészet szakmai fórumain a hozzáértőkkel, mielőtt megpróbálná lábon eladni a termést laikusoknak. Nem az ásót akarom én kiverni a szerző úr kezéből, hanem a magyar nyelv titkainak megfejtésére vágyódó olvasó elé tartott — kalapot. —Hedberg Éva ITT-OTTNAK: Mellékelem az évi előfizetésemet, és mint a múltban, most is élvezettel olvassuk a lapotokat. Bár úgy érezzük, hogy az ITT-OTT nívós lap, de időnként el szomorodom, hogy a véleménykülönbségek miatt a hang, melyet egyesek használnak, nem felel meg az általános és udvarias baráti hangnak. A segíteni akarásban ne fecséreljük energiánkat egymás sértegetésében, hanem a magyar ügy támogatására fordítsuk. Mert jött és ment a tatár, török, német és reméljük, megy az orosz is, de a népnek meg kell maradni. — G.O. ITT-OTTNAK: A ífe.2. szám "Pipafüstnél" rovata margójára: Szathmáry Lajos bátyánk példabeszédes versi kéjét a cigányhalról én inkább tréfás kötekedésnek, mint "megmarásnak" vélem. A "Pipafüstnél" rovat nagyágyús visszalövése helyett egy egyszerű leközlés a "Magyar Királyi Posta" levelei közt, esetleg egy válasz versikével megtoldva, bizony okosabb lett volna. Csigavér, "éji", nem eszik azt a kását olyan forrón még a Lajos bátyánk konyháján séf Odaadó munkátokat értékelve — Szabó Bandi, Export, Pa. ITT-OTTNAK: Mellékelten csatolom idei hozzájárulásomat, s egyben köszönet az ITT-OTT számaiért. A legutóbbi újból a régi színvonalas szám volt! Igen örültem az CLudányil Andrissal való —első— találkozásnak Torontóban. Reméljük, a következő nem várat magára ennyi időt. Adjátok át neki is, Fanninak 36
