Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
VÁLASZ A PIPAFÜSTRE Kedves Lajos! — Kitűnő folyóiratunk, az ITT-OTT 16. évfolyamának második számában, a 4. és 5. oldalon — miután két oldalon át bántasz és sértegetsz — úgy fejezed be “Pipafüstnél" írt elmélkedésedet, hogy “Ne bántsuk egymást." Úgy látom, Te nem fogadod meg saját tanácsodat, de én megfogadom a Tiedet, bár ez esetben igazán nehéz lesz. Hogyan is tudnám most elmondani amit el kell mondanom, anélkül, hogy megbántanálak? Ugyanis valakinek az ingét Magadra vetted, aki régen halott. Azt írtad Pipafüstnél, hogy megboldogult Édesapádnak küldött egyik versemben Magadra ismertél. Nem reagálnék egyáltalán semmi körülmények között kétoldalas füstölgésedre, ha nem tudnám biztosan, hogy legalább tíz ITT-OTT előfizetőnek (vagy olvasónak, mert nem tudom, hogy fizetnek-e, vagy csak olvasnak) a kezében van a szóbanforgó versnek általam kézzel írt példánya a negyvenes évek második fele óta Sao Paoloban, Ausztráliában, Argentínában, Németországban is, nemcsak itt, Amerikában. Hogy hogyan került ez a régi vers most egyszerre elő és hogy került Apádhoz? Magyar könyvtárosom, dr.Kiss Klára, több mint egy évvel ezelőtt el határozta,hogy véglegesen hazatelepül nyolcvanon felüli édesanyjához Székesfehérvárra. Az alatt az idő alatt, amit még itt töltött, igyekeztünk rendbehozni kézirataimat, baráti levelezésemet, miegyebet. A rendezés során nemcsak nyomdakész verseskötetem kéziratai kerültek elő, de azok a kézzel írott versek is, melyek a kötetből (ha valaha is megjelenik) kimaradnak. Ilyen kimaradó vers a szóbanforgó vers is. Nem azért hagyom ki, mert egyetértek veled abban, hoyg ez csak "versike". Azt hiszem, hogy nagyon jó vers, de kihagyom, mert nem "váteszi". Ugyanis a budapesti akasztófán kiderült, hogy akiről írtam — bár csalétek volt — az orvhalászok elpusztították. Irtózatos halállal lakolt azért, mert a világ feketepiacán a háború utáni szörnyű zavarosban nemcsak megbízóinak, de saját magának is habzsolva rabolt. Ezért marad a vers az asztal fi ókban. Hogy miért került Édesapádhoz írt utolsó levelembe? Azért, mert sokszor, sok mindent küldtem neki nem nyilvánosságra szánt írásaimból. Kérlek, hidd el, a versnek semmi köze Hozzád és Reád egyáltalán nem gondoltam nemcsak akkor, amikor évtizedekkel ezelőtt megírtam, de akkor sem, amikor Édesapádnak elküldtem. Meggondolatlan voltál Lajos, a pipafüst egy kicsit elködösítette az agyadat. Úgy érzem, hogy mielőtt vezércikket írtál az ügyről, fel kellett volna hívj telefonon és meg kellett volna kérdezz, hogy miért, hogyan került ez a vers Édesapádhoz irt levelembe. Azt írtad, hogy az egyén számára amúgy is minden út a sírba visz. Ebben tévedsz. A sír nem befejezés. Van feltámadás. Apád is lám feltámadt ebben a levelezésben s remélem, hogy Te is, én is egyszer-másszor még majd feltámadunk. Ha a sír lenne minden út vége, nyugodtan bánthatnánk egymást Lajoskám, de mivel van örökélet, én azt mondom, igazad van, ne bántsuk egymást. Chicagóban, az ITT-OTT 16. évfolyamának 2-i k száma kézembekerülése után, — Szeretettel köszönt — Szathmáry Lajos, az ITT-OTT egyik alapítója. 4
