Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

szeptember 29-én. Jellachich Bács felé vonul ki az országból, a magyar sereg üldözőbe veszi:

Fut Bécs felé Jellacsics a gyáva,

Seregének seregünk nyomába',

Megrémülve fut a magyar hadtól —

Írja Petőfi, de a magyar had Schwechatnál vereséget szenved.

A király október elején felmenti Batthyányit, s Vay Miklóst nevezi ki miniszterelnökké, de ugyanakkor Jellachichot küldi ki teljeshatalmú királyi biztosként, az országgyűlést felfüggeszti, s az országot katonai törvény alá helyezi. Az országgyűlés tiltakozik a jogtalan eljárás ellen, s felelős kormány hijján honvédelmi bizottságot állít fel, Kossutthal az élen. Az idő a reakciónak kedvez. Olaszországban sikereket ér el a császári sereg, s a forradalmi Bécs, ahonnan az udvar elmenekült volt, kapitulál. Új osztrák kormány alakul, s Ferdinánd dec. 2-án lemond öccse, Ferenc József javára. A magyar országgyűlés a trónváltást nem ismeri el, Petőfi pedig mostmár nyíltan célba veszi a királyi intézményt:

Itt a nyilam, mibe lőjjem?

Királyi szék áll előttem,

Belelövöm bársonyába,

Hogy csak úgy porzik kínjába'.

Éljen,

Éljen a köztársaság!

Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,

Gyűlölni méltóképen a királyt?

Oh, hogyha szétönthetném köztetek Azt a szilaj veszett gyűlöletet,

Mitől keblem, mint a tenger, dagad! —

Akasszátok föl a királyokat!

Még december folyamán hat irányból zúdul a császári támadás Magyarországra. Windischgrätz 30-án győzelmet arat Moórnál, jan. 5-én pedig elfoglalja a fővárost. A kormány Debrecenbe menekül. Jókai így írja le az év utolsó napját:

Ne* a hálaadás, az ádáz rémilet ünnepe volt az.

Egész nap, egész éjjel szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gözaozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban rendetlen időközökben érkező vonatok álltak aeg, töave-tösve eaberekkel, kik résült, kétséges arcokkal szálltak ki a vaggonokból, összefagyva, el kényszeredve s nes tudva aerre fordulni az isseretlen, túltösött városban.

Hátrább nehéz aálhás-szekerekrből hánytak le aindenféle uratlan jószágot, sí kért senki sea volt felelős. Turkált közte boldog boldogtalan, keresve eltévedt hol síjét.

Még hátrább födetlen szekereken nagy, nehéz ágyúkat lehete látni, otthagyva az út közepén, össze-vissza döntögetett ládákat, az ország pecsétjével záraikon, ruhakeféket, fegyvereket, hordókat s

29