Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
mellett, s mert Bécs ekkor még a forradalom kezében van: Kezdte pedig a beszédet Mag' a nádor, Bánk bán, Királynénak s udvarának Jó estét kívánván: "Jó estét, jó mulatságot, Fölséges személyek..." A királyné: "Mit akartok, Hivatlan vendégek?" "Azt azonnal tudni fogd, Nem soká váratlak", Felelt Bánk bán, "elbeszélem Neked s ez uraknak. Tiszteletet parancsolok! Mert nemzet áll itten, Egy megbántott nemzet és a Bosszúálló isten. Mi vagyunk a vendégek itt? És nem ti lennétek? Ti vagytok itt a hivatlan S hálátlan vendégek! Befogadtunk titeket, s ti Kivertetek minket, És eszitek és isszátok Testünket, vérünket. De csak ettétek... mert ez az Utolsó falattok, Ami most van szájatokban, Ettül megfulladtok! Először is te halsz meg, te Gertrúd, német szajha! Te királyné s kerítőné Egy személyben!... rajta!" Bánk bán kardja a királynét At meg átaljárta, S magyarság a németséget Hányta mind kardjára. Aki bírta, megszökéssel Életét elorzá; Meghalt, aki nem szökhetett... Kitisztult az ország! Az Ausztriával való összetűzés egyre elkerülhetetlenebbnek látszott, s a magyarok tömgei — egyelőre még komoly hadsereg és felszerelés nélkül — bátran s büszkén néznek a véres mérkőzés elé. A költők ontják a hazafias, harcra, hősihalálra buzdító verseket: Vörösmarty: Azért, hogy a szabadság Vérben füröszti zászlaját, Azért, hogy szent nevére Hálátlan és gaz vészt kiált, Ne lássam, oh dicső hon! Halványan arcodat, Vagy drágán megfizessék E hal ványságodat. A síkra, magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg keli váltani. E drága föld színét Borítsák szerteszét A pártütőknek véres csontjai. 27
