Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
Vasvári, Jókai stb. Délfelé elkészültek a nyostatványok s ezrenként osztattak szét a nép között, sely azokat részeg örönsel kapkodta. Délután háros órára gyűlést hirdettünk a auzeua terére s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára «integy 10.000 eaber gyűlt a auzeua elé, honnan a közhatározat szerint a városházához aentünk, hogy a tizenkét pontot aagukénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsteréé aegnyilt, s aegtelt a néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgáraester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból leautatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!... Egyszerre az a hír szárnyai, hogy katonaság jön... körülnéztea, hogy az arcokat vizsgáljaa, egyetlen egy ijedt arcot sea láttáé... ainden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, anélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék aondatnál többet hallottunk volna. — Budára, Budára!... a helytartó tanácshoz!... nyittassuk aeg Stancsics börtönét!... Budára!... Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választaány neveztetett ki, Budára aenendő s a helytartó tanácsot fölszólítandó, hogy a cenzúrát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonaságnak rendeletet adjon, aiszerint ügyeinkbe seaai szín alatt be ne avatkozzék. A választaány tagjai: Egresi Sáauel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tót Gáspár, Vasvári Pál. A választaány legalább húszezer eaber kíséretében föiaent Budára a helytartó tanácshoz, és előadta kivánatait. A nagyaéltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni aéltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után aindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja aegnyilt. A rab írót diadallal hozta át a töaéntelen sokaság Pestre. Ez vol aárcius 15-ke. Eredaényei olyanok, aelyek e napot örökre nevezetessé teszik a aagyar történetben. Eseaények folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, aai volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyeraeknek az első lépést aegtennie, aint aérföldeket gyalogolni a aeglett eabernek.— A lelkesedés valóban óriási mindenütt: Kossuth, aki márc. 3-i országgyűlési beszédében követelésként összegezte az 1847-es országgyűlés javaslatait, István nádorral Bécsbe utazik V.Ferdinánd királyhoz, aki 17-én beleegyezik a felelős magyar minisztérium megalkotásába. Április 10-én pedig Pozsonyba érkezik maga a király, hogy a szentesített 1848-as törvényeket kihirdesse s egyben az utolsó rendi országgyűlést berekessze. Az új törvények lényegükben megadták majdnem mindazt, amiért a reformnemzedék liberális szárnya több, mint 20 évig küzdött, úm.: független felelős magyar minisztériumot, népképviseleten nyugvó országgyűlést, Erdély unióját, közteherviselést, az úrbéri terheknek s földesúri hatóságnak eltörlését, a papi tized eltörlését, a sajtószabadságot, valamint a keresztény vallásfelekezetek kölcsönös egyenlőségét. Mi több, Magyarország s Ausztria viszonyát a következő, első népképviseleti országgyűlés lett volna hivatva rendezni. Ami pedig a katonaság kérdését illette, a Magyarországon állomásozó cs. csapatok a magyar minisztériumnak lettek alárendelve. Magyarország tehát nem egészen egy hónap alatt minden vérontás nélkül megnyerte "forradalmát" — nem egy független magyar respublika felállítását ugyan, aminöről Petőfi (és titokban Kossuth) álmodozott, de kivívta magának a parlamentáris királyság elemi alapjogait s lefektette a modern társadalmi 25
