Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

Tradíciói, földrajzi kötöttségei, zárt és elszigetelt társadalmi szerkezete eleve meghatározták a Kovács Jánosok identitását. Az állandó változásban lévő, cseppfolyós modern társadalomban viszont komoly problémát jelenthet az önismeret hiánya. Azért fontos Kovács János számára, hogy megfogalmazza társadalmi, vallási, faji, nemzeti, kulturális, sőt életszemléleti vagy politikai hovatartozását is, mert minden egyes "közéjük tartozom,l-mal egy gyökérrel többől szívhatja a biztonságérzetet a változó világ kavargásában.

Visszakanyarodva e gondolat kiindulásához, az Istent a felhőkben hiába kereső, s ezért életideált veszített társadalmunkhoz, most talán helyes lenne felemlíteni a megújhodás újabban mutatkozó jeleit is: Az utóbbi években egyre köztudottabbá válik az ismeret, hoy a világegyetem már 12 milliárd éve terjed a fény sebességével. Azt is tudjuk, hogy a világegyetem születésének — a teremtés helyének — irányában emelkedik, s attól távolodva csökken a világmindenség sűrűsége. Ma már általánosan elfogadott a “Nagy Bumm" (Big Bang) teória is, mely az örök energiának az átmeneti anyaggá válását, más szóval a teremtést magyarázza tudományos eszközökkel és a darwini elmélet is inogni látszik, amikor arra a kérdésre kerül sor, hogy miért csak egyszer lett a majomból ember, miért nem állandó folyamat ez?

Mindebből a társadalmi köztudatba lassan leszivárog a gondolat, hogy Isten talán nem is halt meg, csak jóval messzebb kell keresni, mint a nyári égen úszó bárányfelhőkben, s persze azt sem várhatjuk, hogy a tőlünk 12 milliárd fényévre levő tűzpontjában a világegyetemnek egy mosolygós zsidó bácsit fogunk találni. Mégis a tudat, hogy van ember- és természetfeletti, mely a semmiből valamit, élettelenből élőt, végesből végtelent teremthet, mely létrehozhat anyagot és ellenanyagot, hogy azután amikor ezek találkoznak megint semmi se maradjon, mindez visszatérítheti az emberiséget az alázathoz, s a megnyugváshoz abban a tudatban, hogy a világegyetemet, s abban az ember helyét is egy általunk fel nem fogható, magasabbrendű hatalom irányítja, 5 nem a véletlen cél és értelem nélküli játékának vagyunk kitéve, hanem egy természetfeletti lény szabta meg sorsunkat. Mindez kimozdíthatja az emberiséget a dekadencia és reménytelenség hullámvölgyéből, s végét jelentheti a materializmus átmeneti ciklusának. A lelki egyensúly helyrebillenésének első jele lesz amikor visszatér majd a molieri értelemben vett megvetése és kigúnyolása a gazdag embernek, a legtöbbet harácsoló mat erialistának.

Mikor Apám életében oly sokszor nagy bajban, reménytelennek látszó helyzetben volt, s én gyerekfejjel megkérdeztem, hogy hát most mi lesz, ezzel a feladattal miként küzdünk meg, akkor ő, a különben nem templomjáró ember azt szokta mondani, hogy "Hát valami tennivalót azért a Jóistennek is hagyni kell."

Hát valahogy így; az Isten létének tudata az egész emberiségnek is lelki békét, a lelki egyensúlyának helyreállítását jelentheti, mert sokkal könnyebb az élet terhe, ha nem csak mi vagyunk mindenért felelősek, nem minden a mi vállunkat nyomja.

Nekem úgy tűnik, hogy az emberiség túljutott erkölcsi válságának mélypontján. Kezdi újból megtalálni életideáljait. Más eszmék ezek mint a korábbiak, újrafogalmazódnak, bővülnek a korszellemnek megfelelően, elmarad a tömjénfüst, a pátósz, de megmaradnak nem csak az örök értékek: az Isten, haza és család szeretete, de csíráznak már új eszmék is, mint az emberi jogok, az emberi méltóság közüggyé tett ragályos ideáljai is. Ezek az új eszmekörök kiterjeszthetik majd az erkölcsi közteherviselést és jogvédelmet az egész világra. Közüggyé válhat ily módon nem csak a bálnák fentmaradása, de a

20