Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
AZ ÚJ FÖPASZTOR MUNKATERÜLETE A külföldi magyarok püspökének megbízatása majdnem az egész világon elterjedt római katolikus magyarság gondozását jelenti. Feladatát jól fejezi ki választott jelmondata: “Adunare et custodiare" — egybegyűjteni és megőrizni. A gondozandó magyar közösségek főleg két nagy kivándorlási hullám eredményeként jöttek létre. A századforduló táján munkát kereső tömegek vándoroltak ki főleg a tengerentúlra, a két háborút követően pedig ismételten menekültek települtek meg külföldön, szinte az egész világon. A jelenlegi mintegy 2 és fél, 3 milliós külföldi magyarság fele Észak-Amerikában, negyede Európában, a többi főleg Dél-Amerikában, ill. Ausztráliában és kis számban Dél-Afrikában él. Kb. 70 százalékuk katolikus. Magától értetődően magyaroknak vallják magukat a háború előtti Magyarország utódállamainak magyar lakosságából bevándoroltak is, noha a befogadó országok statisztikái őket legtöbbször románok, csehek vagy jugoszlávok közé sorolják. A külföldön élő magyarok anyanyelvi pasz torációja a különféle térségben más és más szervezeti keretben történik, de mindig a helyi egyházmegye irányítása alatt. Az új főpásztor tehát csak a helyi püspök közreműködésével valósíthatja meg terveit és láthatja el feladatát. Észak-Amerikában a bevándorlók lel ki pásztori organizálása kezdettől nemzetiségi alapon történik. A magyar katolikusok is számos plébániát alapítottak, létesítettek templomot, magyar házat, stb. A hívek elvándorlása, a fiatalok anyanyelvi pasztoráció iránti igényének csökkenése, vagy a magyarul tudó lelkipásztor hiánya miatt azonban sok ilyen plébánia elvesztette magyar jellegét. A magyar főpásztor feladata itt megőrizni a magyarok által épített plébániákat és egyházi intézményeket, biztosítani számukra a magyar papot. Ahol pedig nincs nemzetiségi plébánia, ott biztosítani kell bizonyos rendszerességgel a magyar szentmiséket — ahogy ezt Irányi püspök egy interjúban maga mondotta. Az európai pasz torációs állomásokat — néhány hagyományos magyar hely kivételével (pl. Bécs, Róma) — a II. világháború utáni mnekültek gondozására hozták létre. Példamutatók voltak e téren a német püspöki kar intézkedései, melyekkel a pápai konstitúciók iránymutatását megvalósítva nagylelkűen gondoskodott a nemzetiségi hívek anyanyelven történő gondozásáról. A magyar főpásztor Európában a magyar pasztorális állomások működésének biztosításával, ill. új igények jelentkezése esetén új állomások szervezésével segítheti a magyar pásztorációt. Dél-Ameri kában, Dél-Afrikában és Ausztráliában nincsen semmiféle országos egységes magyar pasztorációs szervezet. Az új püspökre hárul e földrészeken a 1 el ki pásztori helyek megszervezése, és a magyar papok megnyerése ezeknek a szórványterületeknek a gondozására. Az új magyar püspök — saját nyilatkozata szerint — legfontosabb feladatának a magyar hívek anyanyelvű 1 el ki pásztori ellátását, ill. a megfelelő papi szolgálat biztosítását tekinti. Általános tapasztalat, hogy erre az igény olyan esetben is fennáll, amikor a magyar hívő a befogadó ország gazdasági és kulturális életébe teljes mértékben integrálódott. A főpásztornak becslés alapján jelenleg mintegy 120 főfoglalkozású magyar lelkipásztor van közvetlen segítségére. Ennél több az olyan magyar pap, aki 14
