Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
többségét, se nem ócsárolják a marxizmust, se nem lelkesednek érte, jelentéktelen egyedek, veszik a nyugati blue jeans-utánzatokat és rock and roll kazettákat, milliószámra élnek és egyetlen törekvésük, hogy minél kisebb erőfeszítéssel minél többet keressenek. Ez az ifjúság nem akar történelmet csinálni! Az 1956-os magyar forradalom nemcsak politikai fejlődésben előzte meg korát, hanem tragédiája elsősorban az volt, hogy olyan 20 éves kortársak között lépett fel, akik kormányaik habozó és kézmosó magatartása ellen nem voltak hajlandók a barrikádokra vonulni. A moszkvai fiatalság nem utánozta az 1848-as bécsi ifjak példáját, akik a magyar március hírére fegyvert fogtak kormányuk ellen. A szabadság, a forradalom szele süvített végig egész Európán, mert az akkori ifjtíság reform-nemzedék volt, eszmék fütötték. Magasba lendített zászlókkal és aranyló betűkkel akarta nevét beírni a történelem lapjaira. A forradalom szele 1956-ban is végigsüvített a vén kontinensen, de a lelkesedés lángját szalma táplálta. A tüntetések lelki rugóit a Dávid-Góliát harcban a Dávidnak kijárd emberi szimpátia mozgatta. Ezt értékeltük mi tűi, tipikus magyar illuzionizmussal. Mozgolódás híre jött az orosz egyetemekről is. A konstruktív szkeptikusok összedugták a fejüket és kényelmetlen kérdéseket tettek fel a pártmegbizottaknak. De a nibonicsjók langyos vize hamar lehűtötte a kedélyeket. A mai fiatal motorbiciklit, kis kocsit, gyors karriert akar s közben elviseli azt az izmust, amit éppen hozzávágott a történelem. Miután a katorgák, a gázkamrák, a deportálások, a tömeggyilkosságok meggyalázták és porig alázták az eszméket keleten és nyugaton egyaránt, miután a gyűlölet megnyomorította, vagy földönfutóvá tette apái, nagyapái nemzedékét, a mai ifjú csupán egyet akar: élni! Ez az oka annak, hogy a nyujorki fiatal mérnök jobban hasonlít leningrádi kollegájához, mint harminc évvel idősebb amerikai mémöktársához. Korunk legkíméletlenebb választófala nem a vasfüggöny, hanem a nemzedéki szakadék. A fiatalság intenzív életigénylése megelégszik a technokratikus társadalom gépesített életformájával. A mai ifjó az emberi élet színes csodáját a munka és a hobby barbár tőfogalmaira egyszerűsítette le. Nyomasztóan egyoldalii és unalmas embertípusok kezdenek kialakulni. A műit században megindult folyamat — a kultúra és a technika kettéválása, helyesebben a kultúra méhéből kiszakadt technika egyeduralma — befejeződéséhez közeledik. A technokrata társadalomban nincs helye teljes embernek, csak szuperkeskeny munkaterületeken dolgozó specialistánknak. A Taygetosra a reneszánsz emberekkel és az egész látóhatárt szemlélőkkel! A nevelés -- Uram bocsáss! — még a bürokrácia hivatalos farizeusságával megpróbálkozik a kultúra magvainak elhintésével. Ezek a magvak azonban sivatagi talajra hullanak. A fiatalok hamar rájönnek, hogy a modem élet színpadja az üres és elszánt törtetőké. A kultúra oda nyomorodott, hogy amikor az elszánt törtetők újgazdagok lesznek, mázsaszámra veszik a könyveket könyvtárukba (ahol soha senki nem olvas), s hozzá pár kiló képet is, mert a szomszédnak is van. Az elmúlt száz év alatt a társadalmi fejlődés Európában és Amerikában a lakosság életszínvonalát rendkívüli mértékben megjavította. A 19-ik század derekán a társadalmi reformerek még az angol gyermekért küzdöttek, aki napi 12-13 16
