Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 3. szám

Miért? Azért, mert amerikai belpolitikai érdekek úgy kívánták, hogy a győzelem peremén álld amerikai bakák hamarabb hazatérjenek a háborúból ("in order to bring the boys quickly home"). Őt azonban nem állították nemzetközi törvényszék elé és nem akasztották fel Nürnbergben. Mintahogy nem ültették Hitler tábornokai közé a nürnbergi háborús bűnös per tárgyalásakor az angol és amerikai vezérkar azon tagjait sem, akik kiadták a parancsot Drezda városának tűztengerré való változtatására és kétszázötvenezer német polgári lakos elégetésére, gyerekestől, asszonyostól, meg nem született magzatostól — a háború utolsó heteiben, amikor Németország már a porban hevert. De nem ültek Göring és Ribbentropp között a tízezer lengyel tiszt katyni szovjet gyilkosai sem. Vae victis!

Erre az "erkölcsi" alapra építették fel a náci barbarizmust legyőző hatalmak a háború utáni békét. Nem is lett belőle béke soha, hanem előbb "hideg" háború, majd nukleáris terror. Hiroshima árnyékában élünk, kétszázezer japán mártír emléke kísért. Közben fokozatosan feltisztult a propaganda köd és kialakult a második világháború igazi eredménye: létrejött a két szupernagyhatalom — Amerika és a Szovjetunió — melyek lesöpörték a térképről a német, az angol és a francia birodalmat. A fanatizmus megtette a kötelességét. Hosszú-hosszú évtizedek jótékony leplét igénylő hullaszaggal töltötte meg a huszadik század derekát. A háború utáni nemzedékek — a mai fiatalok — megeső mörlőttek ettől az iszonyú hullaszagtól és ellenszérummal oltották be magukat. S itt érkezünk el a mai fiatalság életszemléletének alapvető vonásához: a szkepticizmus filozófiájához, mely átszeli a politikai és világnézeti határokat. Ez az aktuális szkepticizmus elsősorban közömbös és érdektelen a közösségi problémák iránt, magába zárkózott és önző. Szimbólikus szobra lehetne az a fiatal, aki fejhallgatós rádiójával megy az uccán és egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik körülötte. Olykor destruktiv ámokfutások is támadnak belőle (például a francia diákok lázadása a hetvenes években). Ez a szkepticizmus bár gyakran elfogult és igazságtalan — sikeresen küzd a fanatizmus maradványainak felszámolásáért. A világ jelenlegi állapotáért az előttejáró nemzedékeket okolja, civakodásaiktól irtózik és politikai törekvéseit össze lehet foglalni abban a tömör óhajban, hogy: elég volt a süket dumából.

Kétségtelen erénye, hogy hogy iszonyodik a farizeusoktól és a hipokriták minden fajtájától s akik szemforgató ájtatossággal közelednek feléje, zárt kapukat döngetnek a lelkében. A meghurcolt, porba gyalázott jelszavak, a beszennyezett eszmék — keleti és nyugati egyaránt — mint falrahányt borsó pattognak le róla. De új, jobb eszméket sem termel ki magából, megváltói hivatásának a nyomát sem lehet felfedezni benne. Elődei hagyatékából csupán a technikai javakat fogadja el s mohón veti magát ezeknek önző élvezetébe és kihasználásába. Bámulatos rátermettséggel és ügyességgel fejleszti tovább a technikai civilizációt. De nem veszi észre, hogy — miközben iszonyodik az izmusoktól — őmaga is egy újfajta izmusnak lett az áldozata: a (jobb szó híjján) herkentyű materializmusnak ("gadget materialism"). Jelenleg éppen kompjuterekkel játszik. Hogy tíz-húsz év múlva mit fognak a fiai csinálni, ma még nem tudhatjuk.

A mai fiatal beletemetkezett az anyagba. Minden anyagtól elvonatkoztatott szótól irtózik. Az anyagba temetkezés izgalmában a szó elvesztette becsületét.

14