Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
ffi 1L M fi ILK K ID) É ffi Cseh Tibor (Midland Park, NJ): FIATALSÁG A NUKLEÁRIS TERROR KORÁBAN .. Költészet nélkül, színek nélkül, szerelem nélkül...." (Saint - Exupéry) Korproblémákról elmélkedni hálátlan feladat. Az ember könnyen elköveti azt a hibát, hogy a fától nem veszi észre az erdőt. A kortárs szemére észrevétlenül hályog bőrül, amikor a lényegest a felszínestől akarja megkülönböztetni. A legnehezebb a minket körülvevő jelenségek rajzásában felismerni a valóban korszerűt és megkülönböztetni ezt a többiektől, melyek lényegükben minden korban azonosak, mert az élet periódikus ritmusából az ember természetéből fakadnak. Elsárgult írásokból, ó-levelek fakult oldalairól, apáink, nagyapáink ajkáról, babiloni agyagtáblákról és római papírusztekercsekből, moralisták eszszéiből, lélekbtívárok és pedagógusok tanulmányaiból aggodalmas áradatban csandül felénk az emberiség legősibb kérdése: mi lesz a mai ff jóságból? Korok változtak, népek és fajok váltak hamuvá a történelem kohójában, űjak támadtak helyükbe, társadalmi osztályok zuhantak le a bársonyszékből és emelkedtek fel penészfoltos külvárosi lakásokból. Csak a kérdés nem változott a Neandervölgy és a cromagnoni barlang óta: mi lesz a mai ifjúságból? Az Ember létezésének és végzetének legbennsőbb titkához kapcsolódik ez a kérdés. Hiszen a hangyák társadalmában, vagy az Északi Sark jegesmedvéi között nincsen aggodalomra ok. A hangyaapák és a jegesmedveanyák nyugodtan emészthetnek: fiaik hajszálpontosan mindent ugyanúgy fognak csinálni, mint ők és elődeik az idő végtelenségében. Az ember azonban változik, túléli a természeti katasztrófákat és mivel változik, túléli a dinoszauruszt is. A "mai" fiatalság problémája minden korban jelentkezett és minden korban számos azonos jelenség kísérte. A kiöregedő nemzedékek, melyek az idő múlásával mind mélyebbre merülnek elillant ifjúságuk tündértavában, döbbent fejcsóválással és növekvő türelmetlenséggel szemlélik az új tizen- és huszonévesek, valamint a harmincasok, később már a negyvenesek életfelfogását és magatartását. Az emlékek délibábos visszfényében mind jobban megszépülnek "a régi szép idők. " Mint a habokból életrekelt Vénusz, úgy bukkan fel az Elsuhant, a Csodálatos, a Visszahozhatatlan, az Egyetlen: a te ifjúságod. Az egyetlen, mert a tiéd volt, a csodálatos, mert az enyém volt, a példamutató, mert a miénk volt. Körülötted zsivajgó, tiszteletlen emberpalánták nyüzsögnek, elszívják előled a levegőt, kiütik kezedből a kenyeret, hányavetiek a szemedben, kinevetnek a hátad mögött. S milyen szörnyű ízlésük van! Francia négyes helyett keringőt táncolnak, keringő helyett swinget ugrálnak, swing helyett rock'n rollt tornásznak — (dróton rángatott végtagokkal, ütemesen csikorgatott fémdarabok nyávogd üvöltésétől kisérve, amit majdnem erotikus makacssággal zenének neveznek. Mivel Bach is, Beethoven is rég az égi mezőkön muzsikálnak, 12
