Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 3. szám

A hűség fonatában nemcsak a kín, de az öröm szála is benne van. Ma már talán kevesen értik, mi fűti Illyést „A szegények dicsérete (Nem a szegénységé)” című lírai prózájában:

joga van mindenkinek a külön szobára, s embertelennek tartom, ha több családot akarata ellenére egy nedves zugba tömnek. Meghajolok a magányra való jog előtt. De e világos és kerek szavak után hadd adjam át magam rögtön az érzelmek előreláthatatlan árjának, és hadd tehessem egy lélegzetre az előbbiekhez még azt hozzá, hogy tán sohasem voltam olyan boldog, mint amikor szüleimmel együtt hetedmagammal háltam egy apró tanyai szobában; tán csak akkor voltam ennél is boldogabb, amikor hosszabb-rövidebb időre egy-egy rokon család is hozzánk költözött, és annyian aludtunk egy fedél alatt, hogy emlékezetben már számolni sem lehet. A szoba és konyha minden elképzelhető helyén aludtunk, kihúztuk a sublót fiókjait, és azokban is aludtunk. Allatvilági öröm volt, meglehet, de ha egy fészekalja csibe vagy egy kosárnyi kutyakölyök öröme volt is, feledhetetlen boldogság volt negyedmagammal ébredni a közös ágy meghitt melegében. Hát még elaludni! A menny ország felhőin fogom olyan biztonságban érezni magam. Egy-egy ismeretlen láb benyúlt az én területemre, megtörtént, hogy álmomban fészkelődve s hengeregve magam is útnak indultam, s helyet cseréltem valamelyik testvéremmel vagy unokatestvéremmel, de mindez nem hagyott sem mostanáig, de akkor másnapra sem rossz emléket, mert különben esténként, mihelyt anyánk az ágyat megvetette, bizonyára nem ugráltunk volna vidáman és egymással oly frissen versenyezve a vánkosok közé, akár a langyos nyári sömjénekbe a békák. S milyen boldog népünnepélyek voltak azok a tizenkettestizenötös ebédek! Enni is mindenhol ettünk, az asztalnál, az ablakdeszkán, s zsámolyon, a küszöbön, állandó nagy forgalomban, csörömpölésben, nevetésben és — ami ebből következik — étvággyal. Valóságos ökörsütés volt akkor is, ha megint csak isterc volt, vagy megint krumplistészta.

A szegények szerelme az illyési lírát legmagosabb csúcsára lendíti fel. Saját bevallása szerint is, egyik legkedvesebb verse a

16

i