Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
szőnöm az ITT-OTT "innen-onnan" megérkező számait, a bennük közölt írásokat, magas színvonalú tanulmányokat és kérve továbbra is bizalmukat, kívánom, legyen Isten áldása szolgálatukon. Ujszászy Kálmán, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak ITT-OTTnak: Kedves Barátaim! Előszűr elnézést kérem hogy ilyen sokáig nem válaszoltam levelednek. Most, tegnap kaptam a két példát és a levelek. A titkárnőm elköltözött és csak most kaptam meg a sok mindent ami a postán jött mar három hónap óta. Hadd mondjak valamit az élettemről. Egy harmadik generáció magyar vagyok itt ez a faluban. Mind a nagy szüleim Szabolcs megyéből jött e szazad elején. Apám s anyám Pennsylvaniaban születtek. Később a nagy szüleim a családjukkal ide louisianába költöztek ez a kis falucskához. Apám anyám itt ismerkedtek meg s itt esküdtek. Én 1938-ban születtem s itt Árpádhonban nőttem föl. Addig amig iskolába kezdtem menni csak magyarul tudtam. Gyerekkoromat legjobban a Duczer nagyszüleimmel töltöttem s az otthoni nyelv csak magyar volt, édes nagy mamám sose tanult angolul pedig 17 éves volt mikor mint menyasszony ide jött s 83 éves volt mikor a jó isten haza hivott. 1956 áprilisben tengerésznek mentem a Navybe. Az éve végén s a következő év elején tolmács voltam egyik hajón a USNS Gen. Leroy Ettingen amién sok sok magyarok az egyesült államok hoz hoztuk. Azóta három emberell találkoztam aki ezzen a hajón ide jött. Nagyon szeretnék többet meg látogatni de igazán nem is tudnék hol kezdeni őket fölkeresni. Tíz évig tengeresznek maradtam s az után vissza jöttem ide s az egyetem be mentem. Gépész mérnöknek tanultam de ez nem volt nekem. Végre visza a farmra kerültem és a farmon és építkezésben mint vasszerelő hegesztő dolgozok. Három gyermekeim van s két unokám. Itthon a magyarok között sokat dolgozom hogy végre őrizjük meg a magyarságunkat a nyelvünket és a kultúránkat. Az Árpádhon Kultür Egyesületnek az elnöke vagyok s a nepitánc csoport vezetője. Vegre nagyon nagy örömmel belepek a Magyar Baráti Közösség családjába.—Duczer-Miki Duczer Mikinek: Nagyon nagy örömmel fogadunk. Remélem, személyesen is megismerhetlek, hisz érdekes, hogy mennyimindenben közös a tapasztalatunk. Az én családom nem szabolcsi eredetű ugyan, de én ott születtem, Máriapócson. Ugyanabban az esztendőben, mint Te. Feleségemmel Árpádhonban esketett meg Bartucz bácsi. Én is gépészmérnöknek indultam, nekem se tetszett. Még a három gyerekben is megegyezünk, bár megelőzhettél jóval, mert unokám tudtommal még nincsen. Gratulálok, hogy ilyen szépen írsz is magyarul! — éji (Éltető J. Lajos) Éltető J. Lajosnak: A megrendelő cédulára ragasztott kis üzenetedet és a rendelést köszönöm. A pusztító tűz minket, hála Istennek, nem ért el Noha az Ainslie-hegy lábán lakunk, s mellettünk már erdő kezdődik, nem lett bajunk, mert hónapokkal ezelőtt volt errefelé kisebb égés, amelyet meg tudtak fékezni, s az akkor keletkezett égett sáv később védelemül szolgált. De Délausztráliában, Victoriában és New South Wales egyes részein rémes erdőtüzek voltak, sőt némely helyen most üjból kezdődnek. Odaát meg hóviharok és tornádók emlékeztetik az embereket a természet erejére. Nálunk a szárazság a nagy tüzek után sem szakadt meg, legfeljebb némely helyen. Ott meg rettenetes felhőszakadás pusztított, még a szőlőtőkéket is veszélyeztette. Rengeteg földet mosott el. Egyáltalán komoly veszélyben van a termőtalaj olyan vidékeken, ahol az aszály minden fűgyük eret megölt, s a szél máris elhordta a talaj tetemes rétegét—a tengerbe. Ha meg a várva-várt eső nem kezdődik apránként, hanem felhőszakadásként érkezik, akkor a 40
