Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
sodik emigráció, a lágerelet Ausztriában, a kivándorlás és letelepedés Virginiában, majd Ohióban„ Mozgalmas, kemény élet volt, és ezt nem sokan tudták ügy átélni, hogy ne legyen bennük lelki törés, meghasonlás. Éltető Lajos mindig hű maradt önmagához, családjához, magyarságához. Vallásos embervolt, de sosem álszenteskedő. Érzelmeit írásban és zenében tudta legjobban kifejezni. Az ITT-OTTban megjelent versei, elbeszélései, kritikái mindig a gerinces de emberséges megoldást keresték. Türelmetlen volt azokkal szemben, akik tunyaságból vagy gyávaságból megalkudtak, vagy nem voltak képesek népükért áldozatot hozni. Ez vonatkozhatott akár az ITT-OTT-ban olykor felbukkanó slendrián írásokra, akár azokra, akik kényelemből vagy kishitűségből asszimilálódtak a nagy angolszász kohóba és feláldozták emberi méltóságukat, mert képesek voltak elfelejteni magyar mivoltukat. Bár az ITT-OTT műit számai őrzik költői ihletét, humorérzékét és dacos magyarságát, nagyon sajnálom, hogy Alliance-i elbeszéléseit nem örökítettük meg hangszalagon. A küzdelmes magyar múltnak volt kiváló és becsületes szemtanúja. Halálával mindannyian szegényebbek lettünk. Remélhetőleg az ő halála is figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy rögzítsük szüléink emlékeit írásban vagy hangszalagon. Életével, példájával Éltető Lajos nem csupán a múltat szolgálta, hanem a jövőt is. Helytállása, fiai és unokái nevelése, mind, mind a népi értékek továbbmentését célozták. Mindig emlékeinkben marad, mert lelkülete részben tovább él bennünk. Biztos vagyok, hogy a túlvilágról is aggódva szemléli a mi munkánkat, és hogy drukkol, hogy mi is tudjuk teljesíteni kötelességünket, hogy mi is tudjunk helytállni. Inkább csak úgy búcsúzunk, hogy derék jó munka volt, s mi hozzálátunk a folytatáshoz! — Ludányi András PADÁNYI-GULYÁS JENŐ (1900-1982) (Az alábbi hírt túl későn vettük ahhoz, hogy utolsó számunkban közzétegyük. A család elnézését kérjük a késésért. — Padányi-Gulyás Jenő munkatársa volt az ITT-OTT-nak, a gyászban osztozik Közösségünk.) Kedves Éltető! Nagyon nehéz szívvel írok Apám elhunytáról. Az a tudat segít csak, hogy nem szenvedett. Energikus élete végén egy napig mondta, hogy gyöngén érzi magát. Másnap, munkából visszatérve igazán gyöngén találtam; nehezen lélegzett. Kórházba vittük. Egyik fiam fogta egyik kezét, én a másikat, amikor utolsó lélegzetét vette. Húgaim későn értek már. Hamvai "Hungary Hills" nevű ranchünkön, egy nagy fenyő körül vannak elszórva, ahol Anyám hamvai pihennek. Életében sokmindenen ment keresztül, sokat tett, és sokat tanított. Sok irata vár rendezésre. — Kata Padányi-Gulyás Nelson, Billings, Montana 8
