Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 1. szám

A kemény szavak ellenére jóindulat és segítőkészség vezet engem ennek a levélnek a megírásánál. Örülünk, hogy járhatott Amerikában és saját bevallása szerint nagy élményt jelentett ez az út. Ha mégegyszer itt jár és írni fog tapasztalatairól, próbálja mellőzni a tendenciózusságot, mert azzal nemcsak olvasóinak árt, de saját, mesterségbeli értékét is csökkenti. Alkalomadtán szívesen látnám otthonomban Atlantában és meglehet, hogy egy kiadós beszélgetés után jobban megértenénk egymást.

Szervezetünkről tájékoztatásul csak annyit, hogy számos könyvet adtunk ki angolul a magyar kultúra szolgálatában, többek között Adyt, Petőfit, József Attilát. Tisztelettel; Értavy-Baráth József |a Hungarian Cultural Foundation levélpapírján — szerk. |

Űj Tükör

Budapest VII 1982.május 20.

Lenin körút 9-11

H-1073

Tisztelt Szerkesztőség!

EMIGRÁNSOK 1982.16. szám

Azt írja az Űj Tükör főszerkesztő-helyettese, Fekete Sándor; "Miért maradt meg ez ahangazIŰ |lrodalmiÜjság, Párizs — NK| szerkesztőségében? így él tovább a szerkesztő hajdani túlbuzgó sztálinizmusa visszájára fordítva? Nemhiszem, az ilyen vádaskodás olcsó fogás lenne részemről. Kétségtelenül vannak javíthatatlan alkatok, amelyek akár vak 'sztálinisták', akár vad 'antisztálinisták', mindig és minden színezetükben képtelenek a tárgyilagosságra . . . ." E cikke elején ezt írja Fekete Sándor az IŰ szerkesztőjéről; ". . . nyelvünkön nem tud már tisztességesen,- elfelejtette, mi a mondatrészek helye a magyar mondatban . . .", s később még azt is közli a lap olvasóival, hogy mit tart etikusnak; ". . . nem bocsátkozhatnék olyan polémiába, amelynél érveimet rendőrileg támogatják meg."

Fekete Sándornak nincs igaza. Miért? Egyszerűen azért, mert érveit igenis "rendőrileg támogatják meg" — tegyük hozzá; és határőrileg. Magyarországon ugyanis hatóságilag tiltott a párizsi Irodalmi Újság (és a müncheni irodalmi folyóirat, az Űj Látóhatár és majdnem minden nyugati magyar sajtótermék). Sem szerkesztőségekben, sem könyvtárakban (a Széchenyi Könyvtár zárt anyagát kivéve), sem egyetmeken nem olvasható — nem kapható persze újságárusoknál sem — s ha postán, vagy látogatók személyes holmijai közt érkezik; a határon elkobozzák.

Amíg ez így van — és reméljük, hogy mielőbb érvényre juthat az a józan, tárgyilagos és nyitott gondolkozás, amely azt sürgeti, hogy a világ 16 milliónyi magyarsága korlátozottságok nélkül tájékozódhasson egymásról — addig nem lehet érdemben figyelemre méltatni a Fekete Sándor féle kritikákat. Nem lehet igaza annak, aki a másik fél védekezési lehetőségének kizárását kihasználva vádaskodik. — Dr. Nagy Károly, Rutgers Egyetem,USA

37