Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
PS Igen, erre éppen Nagy Károly tett javaslatot és azt hisszük, hogy komolyan foglalkoznak is vele, bár nehezebb lesz a dolguk, mint a költőkkel. Kevesebb magyar prózaíró van a nyugati világban, mint költő. NK Ugyanakkor természetesen nem csupán a szépirodalmi prózát foglaltam bele ebbe a javaslatba, hanem esszéket és publicisztikai írásokat is, hiszen Nyugaton is nagyon sok olyan magyar prózaírói termék olvasható, ami határeset, tehát nem sorolható szorosan a szépirodalom körébe. KT Ha jósolni mernél, tekintettel arra, hogy a költői antológia létrehozásához tíz évre volt szükség, mit gondolsz, a prózai antológia mennyi idő alatt kerülhet sajtó alá? NK Nagyon szeretnék optimista lenni. Olyan sok jó akarat, gondolat és jó szándék áll az anyanyelvi konferencia munkássága mellett, hogy bízom abban, hogy rövid évek munkája lehet a megjelenés. Az is lehet, persze, hogy hosszabb időbe fog telni. A késleltetés egyik okának megszüntetését szintén javasoltuk a konferencián, mint hosszú évek óta szorgalmazott jogos igényt. Azt ugyanis, hogy engedjék be Magyarországra nyugati magyar irodalmi termékeinket, amelyekben egyebek közt az antológiába esélyes prózánk is megjelenik. KT Konkrétan? NK Konkrét eset például az Űj Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Katolikus Szemle és még jó néhány. Arról az irodalomról van szó, amit nyugati magyar költőink, íróink legjobbjai, nyugati magyar irodalmi fórumaink legjobbjaiba írnak. Azt javasoltuk, hogy Magyarországon a szerkesztőségekben, a könyvtárakban és mindenütt elérhetők legyenek ezek az irodalmi termékek. Ugyanúgy, mint most már például a Magyar Műhely szélesebb körökben elérhető. A nyugati magyar irodalmi és sajtótermékek között van sok olyan tanulmány, cikk, esszé, próza és vers, amit politikailag Magyarországon nem szívesen lát a jelenlegi rendszer egyik-másik embere. Nem baj, el kell viseljék, ugyanúgy, mint mi is elviseljük azokat az írásokat, amiket mi olvasunk a Kortársban, Új írásban és sok egyéb irodalmi és sajtótermékben, amelyet mi Magyarországról megrendelünk, kapunk és terjesztünk. Természetes az, hogy senki sem ért mindennel egyet. KF Károly, úgy tudom, hogy a felszólalásoddal kapcsolatban felmerült egy érdekes terminológiai kérdés is. Most ünnepeljük az 1956-os forradalom 25. évfordulóját. Az anyanyelvi konferencián te is forradalomnak mondtad azt, ami 1956-ban történt. NK Használtam azt a kifejezést az előadásomban, hogy "az 1956-os forradalom". Ez természetes, mert én azt, ami 1956 őszén történt, forradalomnak tudom, vallom és hiszem. Én azt személyesen átéltem, azt a mi nemzedékünk élete legnagyobb élményének tartja. A magyarság tudatában élő magyar történelem és a világtörténelem is forradalomnak tartja és tudja. Ezt frazeológiával megsemmisíteni sem Magyarországon, sem másutt nem lehet és minden ilyen kísérlet ellen mindig is tiltakozni fogunk. Ez nemcsak szóhasználat kérdése nálunk, hanem hitvallás kérdése is. "Gond és hitvallás", ahogy az írószövetség 1956. novemberi nyilatkozata mondta, ez a mi gondunk és hitvallásunk. Sőt azt is nagyon fontosnak tartjuk mindannyian — s ez az egyik feladata azoknak, akik emberekhez szólhatnak —, hogy mindenütt és mindig tudatosítsák a jövő számára azt, hogy mi történt Magyaror21
