Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 3. szám

ÚRFELMUTATÁS ALATT EGY FALUSI KERTBEN

Rebben a harangszó, mint sereg madár.

A toronyablakból angyal kiabál oly üdén, mint mikor e kertbe feléd kis nénéd csipogta: benn van az ebéd! Szomszédban a templom s nagybátyád a pap.

A kórusban Imre öcséd orgonái, presbiterré tették két sógorodat,

Katikának is egy kántor kurizál —

Mint hatalmas, mindig pártfogó rokon tartja szemét az Úr kis családodon.

Vasárnap mindenkit asztalához int.

Mindenki elmpndja vágyait megint.

Csak te. . . de hallod, hogy téged is hivat, elfeledte régen csúf pletykáidat, azokat is, miket gyónván még Mari néni se mer neki visszamondani.

Járulj hát elébe! hisz már csak a dac tart vissza s a szégyen, hogy mit mondanak. . . egy eretnek jegyző! egy csak testre-jó orvos! a falusi ferbli-kaszinó a nagy vendéglőben, mely a kuglitól szentségtörőn döngve forr, mint a pokol!

(így van Uram! így van. így van már — fogadd titkos áldozatnak vallomásomat.

Fénnyel, nevetéssel, mint pogány piarc nyüzsg, — de mi fölött már ez a hetyke arc?

Mint katakombákban az első hívek: guny-mosolyom alatt várlak, zengelek!)

Azt is látja, hogy népének sorsa végső soron csak transzcendens síkon intéződhet, vagy nem intéződhet:

(Amit még meg kell írni:

Old és könnyít a te könnyed is talán a világra vetett penitencián, mert nincs hasztalan kín, számadás ha lesz; vállald a szégyenfát, úgy lehet kereszt. Szenvedj, így zsarold meg jajjal Őt, aki néped szenvedését ím eltűrheti.

Mert a világ máskép tiéd nem lehet, csak a terhével: ha épp azt viseled.

Ha van, aki büntet, mutasd meg neki, van ki a büntetést daccal fölveszi.

Valid: ki megfut isten korbácsa elül,

az is isten színe elől menekül.

Midőn minden hallgat, midőn csak a gép veti föl az égre láng— s üvegszemét, finom idegzettel, mint minden paraszt, fújd az évek óta elrekedt panaszt.

Mint kutya a holdat, azt a hideget úgy kérd akit kérsz, tán az sem siketebb. Hallanak-e, vagy sem, többet azt se kérd, úgy szép az áldozat, hogyha: semmiért! Nyujsd hittelen szíved azon üresen:

,.többi a te dolgod, édes istenem!”)

22

I