Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
IMuy estimada Srta Monteverde! Quisiera avisarle de haber recibido su carta y el artículo sobre las Malvinas. Muchísimas gracias — pero se equivocan Uds. creyendo que no estemos bien informados respecto al punto de vista argentino, pues recibimos copiosas noticias y comentarios de ambos lados; además, altos funcionarios de su gobiemo, tales como el Sr Costa-Méndez y su embajador a nuestro país, el Sr Takács, han tenido — y tienen todavía — la oportunidad de explicar lo que quieran al pueblo de los Estados Unidos, por radio y television. Aűnconel Presidente L. Galtieri hab fa hace poco una entrevista muy interesante, bien que demasiado breve. Mepermitaqueleenvíe, a mi tumo, un ensayo que apareció en The Oregonian de hoy, elcualrefleja(más o menos, porque yo sí puedo entender el espíritu que anima a Uds. en su lucha) mis sentimientos acerca del hecho de la guerra misma. Tenga razón quienquiera, es una vergüenza que tantos jóvenes han de morir por las islas. Mi hermano, su esposa e hijita, que lleva ya casi 4 anos, están en el Téjas, pero vienen acá a vivir al fin de este verano. Les diré, por supuesto, que Ud. había escrito. S.s.s.— L.J. Éltető |María Julia Monteverde vagyok. Öccse családjánál töltöttem pár napot 1980 februárjában. Nagyon megtetszettek. Szeretném tudni, hol élnek most. Ezt a lapot azért küldöm, mert úgy vélem, Önök amerikaiak nem tudják, mi történik Argentínában és miért. Nem kérjük az USA segítségét, csak semlegességét. Mindenesetre készek vagyunk szigeteinket megvédeni. —Őszinte tisztelettel, M. J.Monteverde Igen tisztelt Monteverde Kisasszony! — Értesítem, hogy levelét és a Malvinákről szélé cikket megkaptam. Hálás köszönet — de tévednek, ha azt hiszik, nem vagyunk jél informálva az argentin álláspontról, hiszen bőségesen kapunk hírt és magyarázatot mindkét oldalról,- továbbá, kormányuk magas tisztviselőinek, így pl. Costa-Méndez úrnak, valamint itteni nagykövetüknek, Takács úrnak volt — s van — alkalmuk tetszésük szerinti magyarázatot nyújtani az Egyesült Államok népének rádión és televízión. Még L.Galtieri elnökkel is volt nemrég egy — igaz, túl rövid — interjú. Engedje meg, hogy most én küldjék Önnek egy esszét, amely a mai The Oregonianban jelent meg, s amely (többé-kevésbé, mert én bizony megértem a lelkületet, mely küzdelemre buzdítja Önöket) tükrözi érzéseimet a háború tényéről magáról. Legyen igaza bárkinek, szégyen, hogy annyi fiatalnak meg kell halnia a szigetekért. Öcsém, felesége s kislányuk, aki már majdnem négyéves, Texasban vannak, de ideköltöznek a nyár végén. Persze megmondom nekik, hogy írt. Tisztelettel, L.J.E.I 6
