Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Ezt a filozófiát Éltető Lajos, Ludányi András és Csomay György alapozták meg egyetemista éveik korában, a hatvanas évek derekán. 1969-ben e sorok írója is csatlakozott hozzájuk. Évekig folyt tovább a belső dialógus, részben az ITT-OTT hasábjain, részben magánlevelezésben. Az új filozófiát magyar vallásnak neveztük el, jelezve a magas szintű metafizikai igényt. Mint kiderült — nem nagyon szerencsésen. Derék magyarjaink alaposan félreértették a szándékot és az elnevezés "fehér ló" asszociációkat teremtett. Néhányan valóban fehér lovat reméltek — ez volt az elenyésző kisebbség. A többség azonban visszaborzadt attól a hamisan értelmezett gondolattól, hogy olyan mozgalomban vegyen részt, mely az idő kerekét ezer évvel próbálja visszaforgatni. Mindennek persze az a fő oka, hogy a magyar ember — pragmatikus lelkisége miatt — a mai napig nem szokott hozzá az absztrakció szellemi műveletéhez, valósággal iszonyodik olyan gondolkodási folyamatban részt venni, melynek a metafizikához köze van. A filozófiát mi mindig készen, becsomagolva kaptuk a németektől, vagy a zsidóktól (kereszténység, reformáció, Feuerbach/Hegel materializmusa, Marx— Kun Béla—Rákosi kommunizmusa), még a csomagolópapírt se bontottuk ki. Ezért vagyunk csak félig európaiak, "pólódresszes balkáni angolok," mint Erdélyi József mondta találóan volt főúri osztályunkra. (Azóta persze kiderült, hogy derék proletárjaink sem estek tőlük távol, csak a ruha más; ők farmernadrágos balkáni amerikaiak.) A magyar népet már ezer éve megkeresztelték, de a magyar Templom még nem épült fel. Csak akkor fog felépülni, ha a magyar próféták rakják a falait; a magyar protestáns Ady, Juhász Gyula és Tamási Áron mély, népi gyökerű katolicizmusa, Móricz Zsigmond, Czine Mihály népi kálvinizmusa, Dávid Ferenc hitvitázó lelke, Németh László felekezetek fölött álló istenkeresése, — ezek a magyar Templom téglái. Mondanivalónkat így alaposan félreértették, és papjaink közül is jónéhányan "apage Satanas"-t kiáltottak, alapos füstölés és tömjénzés kíséretében. Érdekes módon, református papi portákon gyakran nagyobb volt az ellenkezés, mint katolikus testvéreinknél. Évekig tartott, míg ennek kettős okára rájöttem. Az első ok kálvinista papjaink tetemes részének szellemi restségében gyökerezik. "Kálvin elvégezte a reformáció munkáját, mindörökre, ámen" —vallja ez a nézet, elfeledve az ecclesia semper reformanda állandóan és mindenkire kötelező elvét. A másik ok bonyolultabb és óvatos elemzést igényel. E nézet szerint a magyar vallás már évszázadok óta megvan, sőt a Székelyföld egyes részein népünk szóhasználata a református vallást magyar vallásnak és a református papot magyar papnak nevezi. Ha tehát mi magyar szellemi megújhodást akarunk vallási alapon, akkor tegyük azt a magyar reformátusság nemes égisze alatt, melynek közel félévezredes, tősgyökeresen magyar hagyományai vannak — sugalmazták egyes református kritikusaink. Bármennyire is vonzó ez a gondolat, alapjaiban félreismeri szándékainkat. Mi nem megosztani, éppen ellenkezőleg lelkileg egyesíteni akarjuk a magyarságot. Valamelyik vallásfelekezetnek a kiemelése kétségtelenül megosztáshoz vezetne. Ezért nem használható a nagyon rokonszenves javaslat sem, hogy az unitárizmust tegyük meg szellemi alapnak. Rokonszenves e gondolat azért, mert az unitárizmus valóban magyar vallásfelekezet, Erdélyben alakult ki Dávid Ferencékrévén, dogmái minimálisak, szellemisége sokkal közelebb áll a modem emberhez, mint az évezredes dogmákkal leláncolt többi felekezetűnké. Mindennek ellenére, a megosztás, hitvitázás nem volna elkerülhető és a fejlődés célkitűzésünkkel ellentétes irányzatba vezetne. Nem használt gondolati rendszerünk népszerűsítésének az a tény sem, hogy egyes helyeken fölöttébb obskúrus ősvallási szekták alakultak s ezeknek híveit velünk öszszetévesztették. Mindezek a kudarcok arra késztettek, hogy az erőteljes misszió igényét elhalasszuk. Csöndes, belső reflexiókkal építgettük hát tovább a gondolati rendszert, 10