Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

KÖNYVEK FOLYÓIRATOK HANGLEMEZEK

Nem fordult még elő, hogy ugyanarról a műről két recenziót is közöljünk e hasábokban. Az alábbiakban kommentált, Janics Kálmán kötetet már ismertettük (13.3,31). Azonban mind a mű, mind L.Kovács Klára összefoglalója megérdemli, hogy újból helyet biztosítsunk e témának. A kötet angol fordítását az MBK tagság adakozásából jelenteti meg a Columbia University Press, remélhetőleg már ez év vége felé, s így különleges szívügyünk a tárgy;

TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK (Janics Kálmán, A hontalanság évei.

Bern, 1979.)

Kettős indok vezetett Ady verseimének átvételére; az egyik, melyet maga a mű sugalmazott, hogy a szlovákiai magyar etnikum sorsa kötelező történelmi lecke mindnyájunk számára; a másik, Illyés Gyula szavai nyomán ötlött fel bennem;"Ez a könyv kéznyújtás tehát; kemény fogású, de ezáltal férfias,- nyíltságával kíván barátságot." (Illyés Gyula előszava, 20. old.) Janics Kálmán könyve a szlovákiai magyar kisebbség jogfosztottságáról egy olyan kérdésnek szerez "polgárjogot, " a közvélemény figyelmébe ajánlva, amely ezidáig jogtalan mellőzést, sértő közönyt szenvedett. A figyelem fókusza mindeddig az erdélyi magyarság kritikus helyzetére összpontosult, míg a Felvidék félmilliónyi magyarságának sorsa sem jogfosztottsága idején, sem emberi megaláztatásának történelmi méretei folytán nem vívott ki jogos figyelmet, felebaráti érdeklődést úgy a beavatottak, mint a kívülállók részéről.

Az idő tehát megérett egy olyan fontosságú kérdés felvetésére és megvitatására, mint a szlovákiai magyarok sorsa a második világháború előtt és után, mely kérdés sajnálatos változatlanságot fed fel az említett nemzetiségi kisebbség életében, és sajnos,

máig is megválaszolatlan.

"Janics Kálmán könyvének egyik nagy érdeme, hogy adatokat sorakoztat s következtetéseit mindig a logika rendjére építi" — írja Illyés a könyv bevezetőjében. Janics egy fizikai és szellemi halálra ítélt, emberi méltóságában megalázott és nemzeti mivoltában megtiport etnikum nevében lép föl; "Most, amikor három évtized távlatából a vádlott visszanéz, el kell mondani mindazt, ami a megkövesedett valótlanságok és történelmi vádak tömkelegéből kihámozza az igazságot, és ezzel az igazságkereséssel harminc év után akkor is szembe kell nézni, ha időszerűtlen mítoszok torlaszolják el a kutatás amúgy is göröngyös útját." (uo., 23. old.) Fegyvere az igazság; megcáfolhatatlan adatokkal bizonyít, alátámaszt és indokol. Mindezt a szemtanú megrázó hitelességével teszi.

Janicst a gyógyító szándék vezeti, a bajok orvoslásának életet mentő szándéka. (Ami hivatásából is következik, ugyanis gyakorló orvos.) "Sebeket tép föl? Nem. Gondos fertőtlenítés után sebeket vág föl és tisztogat." (uo., 9. old.)

Janics kemény adatokkal, sokszempontú elemzéseivel, az ok—okozati összefüggések higgadt feltárásával foglal állást. Rendszerező logikájával az események tömkelegéből egy pusztulásra ítélt etnikum hőséposzának seregszemléjét alkotja meg. Illyés előszavát invokációként is felfoghatjuk.

A műben végigkísért bennünket az époszi kellék, az állandó jelző; nacionalista.

Az ún. "önvédelmi nacionalizmus" alapmotívum. Összetevői a polgári E. Beneé és a kommunista K. Gottwald. Ez az "önvédelmi nacionalizmus" nyomja rá bélyegét az egész diszkriminációs nemzetiségpolitikára, melytől az oly sokat hangoztatott osztályszempont is idegen. Vagyis; a nyűt magyarellenességet Csehszlovákiában törvény védi, úszító elméletét a kassai kormányprogram fektette le 1945-ben. Minden "bonyodalom" ebben a "jogos önvédelmi nacionalizmusban" gyöke-39