Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

IRODALMUNK

L. Kovács Klára, Hackettstown, NJ

A JELENKOR JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALMA

ELSŐ RÉSZ

I. A nemzetiségi irodalom kritériumai

Előadásunk kiindulópontja az a maga nemében egyedülálló helyzet, miszerint a magyarság mintegy egynegyede, tehát kb. négy millió magyar, már több mint fél évszázada a magyarországitól többé-kevésbé eltérő társadalmi, politikai, kulturális és nyelvi hatóerőknek kitéve él.

Mai irodalmi tudatvilágunkat s a magyar művelődés egészéhez tartozásunk tudatát mindmáig a két világháború közötti korszak viszonyai alakitják, befolyásolják: az 1918-ban keletkezett államok kisebbségi-nemzetiségi állapotai.

Szerb Antal 1934-ben az utódállamok irodalmáról beszél (ezen belül a Jugoszláviához csatolt területek irodalmáról), a szlovenskói magyar irodalomról, az erdélyiről. Marék Antal 1942-ben a Felvidék, Erdély és Délvidék irodalmáról értekezik. 1945 után már jóval óvatosabb megfogalmazásban romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai magyar irodalomról esik szó; legtöbbször azonban a „kisebbségi” jelző eleve értékfosztó, a nemzeti jelleget és az esztétikai minőséget kérdőjelezi meg.

Szeli István, vajdasági irodalomtörténész Nemzeti irodalom-Nemzetiségi irodalom című könyvének cimadó tanulmányában veti fel és fejti ki a „kisebbségi-nemzetiségi” megkülömböztetésnek problémáját a vajdasági magyar irodalomra vonatkozóan:

,,Az első világháborút követő évtizedekben a vajdasági magyarság a szó legkedvezőtlenebb jelentéstartalma szerint is kisebbségivé lett, nemcsak számaránya alapján, hanem kisebbrendű, jogú és értékű állampolgár... szellemi tájékozódását, művészetét, irodalmát gyökérig áthatotta az ebből az állapotból eredő magatartás is: az elbizonytalanodás, az irányvesztés, a hitevesztettség, a befelé fordulás, s mint kisérő tünet, a szellemi és nyelvi elszegényedés, az igény és értékszint aggasztó apadása. ”

26