Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
FÓRUM Jókay Lajos (Niles, IL): ÉSZREVÉTELEIM AZ "ANYANYELV ÉS VALÓSAGSZEMLÉLET"-ROL Nem mint pedagógus hanem mint szülő szeretnem véleményemet nyilvánítani Éltető J. Lajos közleményével kapcsolatban, ami az ITT-OTT 14.évf. 4,számában jelent meg. Szerintem a mai Magyarország határain kívül élő magyarság köreiben a magyar nyelv tanítása és a magyar öntudat ápolása a család keretein belül történik és teljesen a szülők elhatározásától függ. Mi, akik nyugaton élünk szabadon; magyarul nevelhetjük gyerekeinket. Ezt sajnos nem állíthatjuk a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyarsággal kapcsolatban. Trianon után a közös anyanyelv kapcsolta össze az elszakított területek magyarságát és a kivándorolt magyar tömegeket Magyarországgal. Ma a helyzet ismét nagyon hasonló. A két világháború között és előtti időkben a nyugaton élő magyarság, főképpen az amerikai kontinensen élők nagyrészt a munkásosztályból kerültek ki. Nékik a magyar voltuk fenntartása elsősorban a hovatartozást biztosította a nagy idegenben. Negyvenöt után azonban főként politikai okokból tömegesen kerültek magyar családok nyugatra, ebbe Ausztráliát és Dél-Amerikát is bele kell érteni. Eme főképpen középosztálybeli és hagyományosan nemzeti érzésű réteg nagyrésze természetesnek vélte, hogy gyermekeit magyarnak nevelje. 1956-ban amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerült a független nemzeti Magyarországot helyreállítani, tömegesen csatlakoztak a "nyugatosok"-hoz mindazok, akiknek veszedelmessé vált, vagy nem volt többé kedvük Kádárék alatt élni és egy jobb, szabadabb élet után vágyakoztak. Jő ideig a nyugaton élő magyarság magára volt hagyva és a helyenként megszervezett egyházak, cserkészet, hétvégi iskolák segítettek és még mindig segítenek a családoknak a magyar nevelésben. Mindazoknak pedig, akik meg tudták fizetni, a németországi Magyar Gimnázium Kastlban és néhány egyetem magyar tanszéke állt rendelkezésre. Mindazok, akik ebben a munkában részt vettek, vagy részt vesznek ma, tudják nagyon jól, hogy a siker rengeteg időbe, áldozatba és vesződségbe kerül. Ez az úgynevezett "maszek" alapokon nyugvó nevelés egy kettős kultúrában felnevelkedő magyar ifjúságot teremtett, akik ugyan nyugaton születtek, de nyugati-magyar szemmel és világnézettel nézik a világot. Ez így tartott a nagy változásig. Ekkor megalakult az anyanyelvi mozgalom, többek között azzal a céllal, hogy mindenben segítséget nyújt majd a nyugaton élő magyarságnak gyermekeik magyar szellemben való nevelése terén. Sajnos célkitűzéseiket csakis nyugatra tudták kiterjeszteni. Az ezeréves Magyarország ma nem magyar fennhatóság alá tartozó területein, ahol a legtöbb eredményt tudnának elérni nincsen működési "engedélyük." Azonban az anyanyelvi mozgalomnak nagy szépséghibája, hogy a Magyarok Világszövetsége a védnöke. A Magyarok Világszövetségének a fő szépséghibája pedig a vezetősége, például a Világszövetség főtitkára, dr.Gosztonyi János, aki azelőtt a Hazafias Népfront főtitkára volt. Tehát pártember. Gosztonyi elődje dr.Szabó Zoltán, Kádár volt minisztere volt. Szintén pártember. Tudjuk jól, hogy ma a keleti szocialista egypárt rendszerben a titkár a legfontosabb adminisztrációs tisztséget tölti be. A vezetőség többi tagjairól jobb ha hallgatunk. Igaz, a Világszövetség a különböző rendezvényein nagy előszeretettel szerepelteti a pár jól ismert békepapot, köztiszteletben álló tudósokat és az egész világ magyarsága által elismert írókat és költőket. Az utóbbiakat Tompa Mihály költőnk tolla után rab gólyáknak nevezhetjük, mert bizony el van metszve a szárnyuk. 24
