Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

Varga Domokos az összmagyarság közös gondolkozását igyekszik mozgósítani megmaradásunk érdekében, amikor így ír az 1981. november 14-i és 21-i Elet és Irodalombeli vitaindító cikkében a népesedési gondokról;

Milyen eszközeink vannak, hogy megállítsuk a hazai népesség mindinkább fenyegető gyors megfogyatkozását s növeljük a társadalom életerejét biológiai és minden egyéb téren ? Gondolkozzunk: mit és hogyan cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Legyen ez közös célunk! Mindnyájunké, akik a hazában élünk. Vagy akár e haza határain tűi is.

Fekete Gyula pedig a baljós tünetek okait keresi, amikor ezt mondja Köteles Pálnak, az Alföld 1980. júniusi számában;

Egészséges, korszerű nemzettudat, hazaeszmény nélkül elemeire bomlik, atomizálódik, szétesik a nép, az adott társadalom elveszti kohézióját. Mi, azt mondhatom, mindmáig a nemzettudat rombolásával voltunk elfoglalva, holott már évtizedek óta a nemzetépítés volna a történelmi lecke.

Köztünk, Nyugaton élő magyarok közt is sokan vagyunk olyanok, akiknek mindennapos szívbeli gondunk és vállalt felelősségünk a magyarság jövője. Természetesen nem azokra utalok itt, akik szélsőséges újságcikkekben állandóan magyart a magyar ellen uszítanak, és Nyugat magyarságának azt próbálják diktálni, hogy szakítsa meg kapcsolatait Magyarországgal. Aki nem tartja családjával a kapcsolatot az szeretni sem tudja, gazdagodni sem tud általa és segíteni sem akarja igazán. Nem is az abortusz-prókátorokra gondolok, akik külföldről a magyar népességgyarapodás gondjait úgy akarják másokkal megoldatni, hogy biológiai diktatúrát követelnek a magyar nők ellen. A külföldi magyarok közt is inkább azok erősítik a magyar megmaradás lehetőségeit akik megtanulják, megőrzik, gazdagítják és gyermekeiknek, környezetüknek is továbbadják kultúránk értékeit és amellett az emberi jogok, az emberi szabadság — benne a magyar jogok, a magyar szabadság — teljesebb megvalósításán fáradoznak mindenütt a világban.

Ezért is örülünk annak, hogy Fekete Gyula elfogadta a Woodbridge-i magyarok, Püski Sándorék, az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete, a Magyar Öregdiák Szövetség—Bessenyei Kör, a Magyar Baráti Közösség csoportjai és több más amerikai magyar csoport meghívását és eljött hozzánk, hogy együtt gondolkozhassunk közös gondjainkról.

Fekete Gyula — saját megfogalmazásában — "kettős elkötelezettségű irodalom" művelője, amely "művészi szépnek és társadalmi igaznak, az érzelmeknek és az értelemnek, a magánéletnek és a közéletnek, a nemzetnek és az emberiségnek, a jelennek és a jövőnek egyaránt elkötelezett."

Köszöntjük az elkötelezett írót és magyart, gondjaink felelősségérzetének szószólóját! —

16