Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Ha a mi fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. Tekints reánk, tekints, szabadság, Ismerd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldozunk neked. Most csak a magyar sors számít. Heroikus verseiben énekli a honvédet, a székelyeket, Lenkey századját, a hősiesség csodáit. Minden más elveszti jelentőségét, amikor a nemzet veszélyben van. Hite, a mindenek fölé emelkedő hite adta az erőt. Tulajdonképpen Petőfi belső világát konkrét politikai célok nem foglalták magukba. Beszélt ugyan respublikáról, mert a zsarnokot a királyban látta, a Habsburg-házon keresztül, de mégis az ő izzó és mindenek fölé emelkedő, mindent átfogó magyarságtudata egy felsőbb rendű lelkivilág volt. Én ebben látom az ő és március nagy üzenetét számunkra. Minket, sem az én generációmat, sem titeket, fiatalok, nem az a magyarságtudat tart meg, amelyik a mindennapos politikai kérdések zűrzavarába fullad. Ezzel az állapottal naponként találkozunk. Ezen a szinten bántja az egyik magyar a másikat, vagy pellengérez ki magyar újság valakit, aki felett — ügy érzi — neki kell bíráskodnia. így hullunk sokszor egymással szembenálló csoportokká, mert ki-ki ügy érzi, az ő hozzáállása jobb egy kérdésben és elvárja a másik felzárkózását, mellőzve Reményik intését; A mi dolgunk nem igazságot keresni, hanem igazabbá lenni. Nekünk az emelkedett magyarságtudatot kell építeni magunkban. Azt a minőségi, tiszta, se jobbra, se balra nem tartozó, a jövő-menő politikai keretek és hangulatok fölé emelkedőt, amelyik Bethlen Gábor, Kossuth, Petőfi, Ady, Németh László és megannyi magyar próféta szelleméből táplálkozik. Ezen a szinten nem lehetnek vitáink. Csak e szint, e közös hullámhossz tud összekötni bennünket magyarokat, bárhol is éljünk a világon helyileg, vagy politikai keretben. Ez megadja az irányt, bízzuk magunkat erre, Petőfi szavaival vallva; Az isten tudja, mit cselekszik, Magas tervébe nem lát a vak ember, S kérdőre vonnunk őtet nem szabad. Rákülde a tengerre engem, Lelkembe tette az iránytűt, Amerre ez vezet, megyek.— Hozzon bennünket közelebb ehhez a meglátáshoz ez a 133-ik márciusi emlékezés. Váljon az évi emlékezés hagyománya mindennapi lelki igénnyé! — 9 9
