Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
I <ES©K<n>M ŐSZI-TAVASZI VERS II Rozsdabarnák már a tónusok s mint ve rejtek ül rögökre a penász sok-sok álő máglya a fák koronája az alkonyat tüzében elenyész az árnyak vergődő denevár-s zárnyak a füvek tűhegyén a táj mellén a szürke ég mint malomkő oly kemény A rozsdabarna földi sebhelyek fölött az ég forradásként lebeg de mélyen barna méhében a föld ha j s z ál gy ökér-ko s ár ba rejti álmát melyet majd a kikelet kikölt ESŐ SZITÁL eső szitál meg falevél botlogva jár köztük a szél a fellegeknek lába kél pamacs-talpuk feketéll ez az ősz de sietős macska egérrel szél a levéllel kergetőz hegyeken ködös sejtelem a nyárvég akár az árnyék nyomomban jár még testtelen L. Kovács Klára Hackettstown, NJ 30
/
