Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
marxista-leninista alapon elemezte és értékelte az októberi eseményeket s állásfoglalását határozatban rögzítette. A december 5-én elfogadott dokumentum jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel számos szempontból program jellegű állásfoglalásnak is tekinthető, s ennek megfelelően megfogalmazta a párt tevékenységének főbb elméleti és politikai kérdéseit. Az állásfoglalás kardinális jelentőségű kérdése, hogy ellenforradalomnak tekintette az 1956. október 23-án kezdődő eseményeket és feltárta a lázadás négy alapvető okát, illetve mozgató tényezőjét. Elemezte azt a szoros kötődést és kölcsönhatást, amely a szektariánus-dogmatizmus és a revizionizmus, továbbá a hazai és a nemzetközi osztályellenség tevékenysége között fennállott. A határozat a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő vezette klikk felelősségét hangsúlyozva szólt arról, hogy 1948 végétől kezdve letértek a marxizmusleninizmus elvi alapjáról. A pártpolitikában és az állami életben szektás és dogmatikus irányvonalat honosítottak meg, amely súlyos tévedésekhez és bűnökhöz vezetett. Olyan gazdaságpolitika végrehajtását erőltették, amely figyelmen kívül hagyta az ország gazdasági adottságait, akadályozta az életszínvonal emelését. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és elvbarátai képtelennek bizonyultak arra, hogy beismerjék és kijavítsák hibáikat és bűneiket. Magatartásukon még a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után sem változtattak. Az ellenforradalmi lázadás kirobbantásában és tragikus menetében döntő szerepet töltött be a Nagy Imre és Losonczy Géza vezette revizionista csoport, amely a dogmatizmus elleni harc palástjával takarózva a párt tekintélyének a lerombolására tört. A szélsőséges formában nyilvánított kritikájuk nem tartalmazott semmiféle pozitív elképzelést a hibák kijavítására, egyoldalúan csak a Magyar Dolgozók Pártját támadta és ezzel felbátorította a reakciós erőket. Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető szerepet játszott a fasiszta és burzsoá ellenforradalmi erők hazai tevékenysége és külföldi szervezkedése. A népi demokratikus forradalom győzelme óta ezek a csoportok tudatosan szervezkedtek, készültek a szocialista rend elleni támadásra és csak a kedvező alkalomra vártak elképzeléseik megvalósításához. Az ellenforradalmi lázadás kirobbantásában mindezeken túlmenően — hangsúlyozta a határozat —, döntő szerepet töltött be a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetszerűleg túlnőttek a magyar helyzeten. Az imperialista taktikának megfelelően — a Szabad Európa Rádió uszító adásai és más propaganda fórumok segítségével — a ténylegesen meglévő hibákat mérhetetlenül felnagyították és a szocialista társadalom elleni lázításra használták fel. Céljuk abban fogalmazódott meg, hogy a magyar kommunistákat és a dolgozókat szembefordítsák a marxizmus-leninizmussal, a népi demokratikus társadalmirenddel, a Magyar Népköztársasággal. Ennek érdekében féktelen demagógiával, határtalanhamisítással — önmagukat a szocialista építőmunka hiányosságai kijavítóinak feltüntetve —, félrevezették a dolgozó tömegek egyrészét és igyekeztek őket szembefordítani a párttal, a szocializmussal. |folytatjuk| 25
