Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
sajnos nincs körünk/gyülekezetünk, igen hasznos lenne, ha volna. Alapszabályunkból mellékelek egy példányt betekintésre. — éji Éltető J. Lajosnak: A vancouveriek nevében szeretném megköszönni nagyszerű előadásodat Kodály Zoltánról, melyet az itteni Kodály Bizottság rendezésében megtartott Kodály Est keretében voltál szíves elmondani. Nagyszerű előadás volt, amelynek jó visszhangját még mindig halljuk. Reméljük, hogy előadásod szövegét az ITT-OTTban is olvashatjuk. — Amint tudod, mi gyűjtöttünk Kodály szoborra, melyet a Vancouveri Zeneakadémiának fogunk átadni, örök megőrzésre. A szobrot a neves vancouveri művész, Imrédy Elek készíti. Az MBK adományát és a Te személyes adományodat külön hálásan köszönjük. — Csapó Imre, Vancouver, BC ITT-OTTnak: Nagy szeretettel és tisztelettel arra szeretném megkérni, hogy úgy személyében, mint a lapban is kezdeményezzen, vagy legalábbis támogasson egy olyan határozat megszerkesztését amely kimondja, hogy mi, a Szabad Világban élő magyarok, politikai beállítottságunktól függetlenül egységesen kérjük a Nemzetek Szövetségét és az érdekelt Nagyhatalmakat a Kárpát-medence népeinek a megszavaztatására, hogy milyen államban és kikkel akarnak együtt élni. Talán lehetséges lenne a torontói összejövetelen egy ívet felfektetni, amelyet az ott megjelent magyarok, majd az emigrációban élő összes magyarság és egyesületei aláírnának. Gondoljunk arra, hogy mit jelentene egy ilyen 1-2 milliós aláírással benyújtott kérőív. Ezen gondolatom támogatására mellékelem az ezzel kapcsolatos elgondolásaimat és nagyon lekötelezne azzal, ha azt a lapban lehozni szíveskedne. — Dr. Molnár Gyula, West Lafayette, IN. Dr. Molnár Gyulának: Bár álmával szimpatizálok, vázlatát nem tartom közlésre érdemesnek, mert teljesen mellőzi a realitásokat. — éji Éltető J. Lajosnak: Legutóbbi számotokban az általatok kezdeményezett magyar vallás és az akörül folyt vitákat elemeztétek. Engedjétek meg, hogy hozzászóljak ehhez a vitához. Van nekünk ugyanis egy titkos vallásunk, amit igen kevés „kívülálló" ért meg. Ez a mi magyar nyelvünk. Ez az ami minket összeköt, mindegy, hogy a világnak melyik táján élünk, s hogy milyen világnézetet vallunk, vagy hogy nevünk magyaros hangzású-e, vagy nem. Sokkal hatásosabb eszköz ez, mint akármilyen hivatalos vallás; fordulatait csak mi értjük, csak nekünk szól, s másoknak annyira idegen, hogy megdöbbenve, értetlenül néznek ránk, ha magunk között használjuk. S emellett természetes is; ha egyszer megtanultuk, szabályai automatikusan jönnek nyelvünkre, s ahelyett, hogy elválasztana egymástól, inkább összeköt. Nincs tehát szükségünk mesterségesen kiagyalt teológiákra ahhoz, hogy nyelvünkön keresztül megértsük egymást. Nyelvünk van; ezen keresztül megértjük történelmünket, hagyományaink lényegét és egymás gondolatait. Mert mi, vagy ki a magyar? Az, aki a nyelvén keresztül magába szívja a magyar föld, a magyar szellem termékeit. Egy vallás, akármilyen vallás, elválasztja a hívőket a nem hívőktől. A nyelv viszont összeköt. Mindenki, aki egyszer megtanulta, érti azt, anélkül, hogy meggyőződését fel kellene adnia. Elhatárol minket mint népet más népektől, s kohéziónkat erősíti. — Held József, Rutgers University, Camden NJ Held Józsefnek: Kedves Jóska, senki sem vitatja a nyelv a fontosságát s szerepét, de a dialógus tartalma még fontosabb! A vallás szó azért okoz nehézséget, mert majdnem mindenki saját, ilyen vagy olyan előítélete szerint reagál rá, pedig a valóságban sokkal tágabb fogalom, mint ahogyan a gyakorlatban alkalmazni szoktuk. Ölel — éji • • Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt Kívánunk az MBK és ITT-OTT táborának MBK Tanácsa 44
