Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén. óriásit rendült a világ a magyar forradalom hallatára, a földkerekség népei tüntettek és tomboltak mellettünk s Ti, dicső politikusok, Nyugat vezetői, vajon Ti mit tettetek? Sir Anthony Eden, angol miniszter, a szuezi kaland szervezője 1956-ban, mily nagy hangzású név, de silány olaj karakter, de ne csodálkozzunk rajta, mert csak egy későbbi terméke az angolszász politikusoknak, akik Lengyelországért szálltak a II. világháborúba s a háború végén koncul dobták oda az orosznak. És Eisenhower ? ? Akinek 8 éves elnöksége alatt sikerült zátonyra futtatni az amerikai politikát, s 1957-ben Hruscsovot, "Budapest mészárosát" fogadta és ölelte? De kitől vártunk mi segítséget? Nyugat vezetőitől? Akik a jellemtelenséget okos alkalmazkodó képességnek, az elvtagadást reál politikának, az önérdek hajhászást közjónak nevezik? Talán igaz e mondás: Nyugatnak nincsenek barátai, csak érdekei! De meghajtom fejemet előttetek, Ti a világ egyszerű emberei, akik úgy akartatok segíteni, de nem rajtatok múlott, csak a vezetőiteken .... Hol voltak az Egyesült Nemzetek csapatai, az Atlantic Charter-ban lefektetett nemes elvek? Hogy ugrál és kiabál az Egyesült Nemzetek Tanácsának bohóc-kara egy pár primitív fekete államért, de amikor egy 10 milliós kultúrnemzet vívta élet-halál tusáját s 65 000 fiatalját vitte el a vörös ármány, hol voltatok Ti szájhőzök? Néger államok függetlenségéért pereltek míg Európa szívében egy 10 milliós nemzet nyögi keserves rabigáját. Ezért nem fáj keresztény szívetek, ha van egyáltalán keresztény koztetek. Egyedül maradtunk s az óriási történelmi kérdésekre nincs válasz, csak az Égben . . .. Szemben egy világgal védtük Elomló árva kis Hazánkat Hogy testünk véres gátját át ne Törje a tankcsordákkal járó szolgaság. A forradalmunk elveszett s jöttek a gyászos nehéz napok s a vörös hóhérok vérpadot tákoltak a magyar hősöknek. S nekünk, magyar menekülteknek a szabad Nyugaton vinni kell a harcot tovább s nekünk szenvedő országunk diplomatáinak kell lennünk s a célunk; független, egységes Nagy- Magyarország megmaradt! Levelet hozott a posta kis-csonka Hazámból, írója összetört, reszkető írású magyar s feltör belőle a keserű vád az otthoni és külföldi gyász magyarok ellen.-40
