Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám

Ács formakezelése tudatos, nem vonzódik a spontaneitáshoz, a tudatos költés nyomait szinte minden versében fellelhetjük. Világának érzelmi elemei háttérbe szorulnak, hogy helyüket a szemlélődésnek adják át. Jellemző költői stílusára a részletek e megfigyelésén alapúló kidolgozása:

Szaporodik a felhők fehér gyapja.

Kék hátú bogarak finom lába csoszog.

(Valaki verset olvasott)

Kádból kilépő gyermek. Kissé reszket Mintha éppen most mondanád: Szeretlek.

(Félsz-e?)

Az előző képsor metaforái lírai fogantatásúak, míg az utóbbi egy érzés objektív korrelátumán, gesztuson keresztül fejez ki érzelmet. Gyakori verseiben az áthajlás (enjambement) mint a folytonosság formai megfelelője.

Ez a folytonosság Fehér Ferencnél inkább tartalmi elem, mint stíluseszköz. Fehér Ferenc költészetében a jelen vállalása történelmi felelősség. Az Esővárók-ban mintegy kitapintható ez a folytonosság:

s homlokukról alácsigázó rácsok föltérképezik a gazdátlan világot:

— Csak innen közelíthetsz, innen, hazádhoz!

A „vén szülék” arcáról leolvasható táj a „végleges haza” metamorfózisa. Jellemző költészetére a fatalizmus. Helyzetkép-versei a lehetőségek szűk körének, a mozdulatlanságnak, a „semmi sem történik”-nek személyes ügyként való interpretálása. Predesztináltsága „Vajdaság-élményével” azonosul: a tipikust leginkább a tájleíró versek elevenítik meg, amelyekben erőteljes ábrázolásmód érvényesül:

Úton kisfiú mendegél, mezítelen a lába,

Föntről, az égből épp olyan, mintha egyhelyben állna.

A bácskai tájkék impresszionista festményt idéző színfoltjaival a távlatba helyezve időtlenséget sugall, a szépség időtlenségét. A Lakodalmi fényképben-ben a téma ünnepélyességét torzító helyzetrajz szatirikus formát ölt a közönséges és a fennkölt merészen nyers egymás mellé állítása (juxtapoziciója) következtében.

Násznagy. Hordó has. Jól működő belek.

Az örök emlék lencséjébe mered.

A vers jól sikerült helyzet-paródiának is felfogható. Objektív szemszögből nézve a dolgok elveszítik alkalmi jellegüket. A kierőszakolt szubjektivizálás humoros helyzetet teremt. (Árokparton sír a kendő délután.)

De Fehér Ferenc a szavakkal való virtuozitás költője is:

léleknek eleven álca, emlékek cincogó nyársa liliom-gyökerű csönd...

Csillagok földi kis társa, s mire lehetne fáklya - lehelet-elfújta csonk,

(Gyertyaláng)

30