Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám

KÖZÉRZET ÉS NEMZETI TUDAT

Elhangzott az MBK 1982-es találkozóján

Csoóri Sándor, Budapest

Ha valaki azt kérdezné tőlem: mi újság odahaza, nehezen tudnék válaszolni neki. Legelőször talán a nyárról beszélnék, amely az idén derekasan viselkedett: tüzes volt, vérmes, kemence-forró, kiégette az emberből a kétségeket is, már-már elhitette vele, hogy Magyarország a földkerekség legeszményibb pontján fekszik: jobb helyen, mint a Mediterránum országai. Talán még azzal is eldicsekedhetnék sután, hogy esztergomi kertemben úgy röpködtek újra a sárgarigók, mintha földúlt és fölperzselt édenek után nálam akarnának végleg letelepedni.

De kit érdekelne ma egy lírai költő magándadogása, amikor több akna, rakéta és ágyúgolyó röpdös a világban, mint sárgarigó? Kit érdekelne, amikor a nyarak forróságát a változékony politika jégesője egyetlen pillanat alatt lehűtheti?

Persze, lehet, hogy a kérdés már eleve arra vonatkozna: mi újság odahaza a politikában? Milyen a hangulat? igazak-e az országot ajnározó külföldi vélemények? s van-e olyan újdonság, amit egy amerikai magyar nem tud, vagy rosszul tud, holott tudnia kéne?

A válasz az ilyen katekizmusba illő kérdésekre csak töredékes lehet. Sugalmazó inkább, mint kielégítő.

Éppen ezért egy történettel kezdem, amely rögtön a dolgok sűrűjébe vág.

Tavaly augusztus végén egyik lengyel történész barátom ugrott át néhány napra Budapestre. Két hónappal előbb, júniusban én jártam nála Krakkóban és megígértettem vele, hogy mielőtt elkezdődne az egyetem s a lengyelek politikai mennybemenetele végképp befejeződne, kiszusszantja magát nálunk, s Közép-Európa jövőjére emelve poharunkat, legalább mi, magyarok is, egy eleven lengyellel koccinthatunk odahaza.

Gondolom, ez a nemes zsarolás ültette föl a hatvanévesen is fiatalos professzort a vonatra.

Amikor megérkezett Pestre, a pályaudvarról nem a lakásomra siettünk, hanem kiültünk előbb az Európa presszó égszínkék napernyője alá.

Barátom hideg sört rendelt, márkás osztrák sört, egyszerre kettőt is, mivel hónapok óta színét se látta hasonló italnak.

Már túl voltunk a sörökön, túl a szívdobogtató hír-cseréken, hátunk mögött a park zöld fáit mocorogtatta a szél, amikor töténész barátom elérzékenyült hangon megszólalt:- Nagyon jó megérkezni hozzátok! Emlékszem, negyven éve is nyár volt, épp ilyen tüzes, akaratos nyár, amikor a Magyarországra menkült lengyelek és az emigrációs kormány titkos összekötőjeként először jöttem Budapestre. Szinte nem akartam hinni a szememnek. Európát minden oldalról kicsipkézte a háború: nyugaton, északon, délen, keleten. S odahaza Lengyelországban is nyomor, félelem, elszenesedett romok mindenfelé.

6