Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
zentánsaival együtt Becsbe menekült. Itt a csehszlovák állam gondoskodott róluk es lapot is finanszált számukra; a Becsi Magyar Világ-ot; e lapnak éppúgy mint a hasonló alapítású Reggele. pozsonyi lapnak egyetlen feladata volt, állandóan leleplezni a budapesti Horthy-rezsimnek a csehszlovák kormány szerinti népellenes és a szomszéd államok ellen irányított irredenta politikáját. Bécsben egy könyvkiadó vállalatuk is volt. Itt jelentek meg Böhm, Kéri Pál és a többiek írásai és itt jelent meg először Jászi Magyar kálvária — magyar feltámadás c. könyve. Jászi ebben az időben sokat járt Pozsonyban és a Felvidéken. Az akkori ún. haladó felvidéki fiatalság mozgalmának, az ún. Sarlónak az emigráns Károlyi-politikusoknak majd mindegyikét sikerült előadásra és vitára bírni. Jászi sose volt hajlandó a közeledésre. Balogh Edgár később, mint a Hét próba c. könyvében írja, találkozott vele Lesznai Anna szlovákiai házában. Balogh feltette a kérdést; mi a véleménye a csehszlovák burzsoázia magyar-ellenes politikájáról? Jászi szó nélkül elhagyta a szobát és többé nem is mutatkozott. * * * Felelnünk kell arra a kérdésre is, miért időszerű ma a kommunista Magyarországon a duna-medencei államszövetség kérdése — ó, nem a politikában, de a publicisztikában. A második világháború után a Varsói Egyezmény államainál elfogadott szabály az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve. Minden kisebbség a többségi ország belügye. Erre hivatkozik Magyarország is, amikor elhárít magától minden közbenjárást a szomszédos országokba kényszerített magyarok érdekében. A jelenlegi szláv Közép-Európa, a csatlósi rendszer megfelel az oroszoknak. A probléma most tisztára a lelki és intellektuális ellenállás megtörése. Ebben a percben, ahogy e témáról beszélünk, a magyarságnak már nincsen önálló, sajátnemzeti szempontjából művelt történelme. Csak még a kommunisták előtt írt történelemkönyvei vannak. Az élő, az egyetemeken és intézményekben művelt történelem többé nem képviseli a magyarság történelmi érdekeit és jelentőségét. A "történelmi materializmus", a szláv szempontok mindénekfölöttiségé nem szolgálja történelmi öntudatunkat, megfoszt történelmi emlékezésünktől, elidegenít hagyományainktól. Lekötelez a "felszabadítás" legendájával. A legválogatottabb fasiszta, kispolgári, burzsoá, feudális, reakciós és hasonló jelszavak — a legtöbbször minden alap nélkül kételyt, bizonytalanságot és zavart igyekeznek kelteni. A magyar múlt minden belső társadalmi feszültsége és küzdelme az évszázadok múltjából mintegy aktuális, a jelen |a 2. világháború előtti — szerkj társadalom egykori képviselői által elkövetett gaztett van elénk tárva. A magyar irodalom, képzőművészet, kultúra és történelem nem engedi feldarabolni magát a trianoni békeparancs szerint. Kulturális, művészeti és történelmi emlékezéseinkben Magyarország integer. Pozsony nem szűnt meg az ország fővárosa lenni a török hódoltság alatt, reform országgyűléseink színhelye, Kolozsvár, Torda és a többi, végig az ezer éven, nem képes megszűnni múltunk gyökerét alkotni. Műveltségünk, kultúránk állandóan emlékeztet. Csak mi nem jutottunk még hozzá, hogy egyensúlyt teremtsünk az ellentmondások között. Ebben az ellentmondásban van a konfederációs terv jelentősége. A Kossuth—Jászi terv elébe megy a szláv igényeknek, hallgat minden nemzeti sérelmünkről. Megértéssel, 15
