Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
zafiságról kialakított Kultúrpolitikai Munkaközözzégi állásfoglalás — 1959. augusztusszeptember — , amely sokrétűen vizsgálta a magyar nacionalizmus forrásait, az eile - ne folyó eszmei küzdelem lépéseit és a nacionalista nézetek szerepét az ellenforradalmi lázadás folyamatában. A nacionalizmus elleni harc elsőrendű célkitűzése a szocialista hazafiság erősítése, a munkáshatalom védelme és megszilárdítása. Az 1957-es esztendő egyik központi feladata lett a hároméves terv kimunkálása. A terv kidolgozásához 11 szakbizottságot hoztak létre, amelyeknek az elemzései alapján az MSZMP vezető testületéi alakították ki az új helyzetben alkalmazható gazdaságpolitika alapelveit. A tervezésben központi helyet foglalt el a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedésének szoros kapcsolata. Továbbra is fennmaradt a szocialista iparosítás elsődlegessége, azonban összhang teremtődött az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése között. A terv számolt azzal, hogy az MSZMP 1957. júliusában közzétett agrártéziseivel összhangban meggyorsul a mezőgazdaság szocialista átalakítása. A hároméves terv előkészítése során ugyan továbbra is fennmaradt a központi tervutasításos rendszer, azonban javult a gazdasági célkitűzések közgazdasági megalapozottsága és szélesedett a valóra váltását elősegítő szabályozó elemek köre. A hároméves terv az ötvenes évek elején tapasztalható túlfeszítés elkerülése, a népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében mérsékelt növekedési célokat fogalmazott meg, egyúttal figyelembe vette a népgazdaság ágazati szerkezetének korszerűsítését, a szocialista országokkal a gazdasági együttműködés bővítését. A szocialista gazdasági, politikai, ideológiai és kulturális konszolidáció 1957-es eredményei teremtették meg annak az alapját, hogy a következő éve már a szocialista építés új fellendülésének nyitánya legyen. A konszolidáció legfontosabb célkitűzései már 1957 folyamán teljesültek, azonban a politikai, ideológiai-kulturális normalizálódás egyes feladatai még a következő évben is adva voltak. Csak ezek maradéktalan teljesülése teremthette meg azt a kedvező légkört, amelyet a mezőgazdaság szocialista átalakításának a kibontakozása igényelt. 4. A nemzetközi osztályharc és a "magyar kérdés" Az ötvenes évek elején az imperialista külpolitika és a burzsoá propaganda kidolgozta azt a népi demokratikus államok ellen irányuló, felforgató céljaikat szolgáló stratégiát és taktikát, amelyet a "felszabadítás kétszakaszos taktikája" névvel illetett. Ez a taktika arra épült, hogy az imperialista hatalmak minden rendelkezésükre álló eszközzel meg akarták gátolni a szocialista országok fejlődését, azonban a szocialista világrendszer kialakulása és megerősödése jelentősen módosította a korábbi erőviszonyokat. Ez olyan taktika kimunkálására ösztönözte az antikommunizmus teoretikusait, amely a külső nyomást párosítja az adott országon belül működő ellenforradalmi csoportok aktivizálásával, a szocialista országok belső nehézségeit kihasználva fokozza az elégedetlenséget, gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai eszközökkel erősíti a "szabad világ" befolyását, vonzóvá teszi a kapitalista társadalmi rendszert és elősegíti a "függetlenség", az "önállóság" eszméjének erősödését, táplálja és ösztönzi a nacionalizmust. Mindezek felhasználásával a taktikának hozzá kellett segíteni ahhoz, hogy valóra váltása révén lépés ről-lépés re haladva jussanak el a végső célig: a szocialista társadalmi rend megsemmisítéséig, a tőkés restaurációig. Az említett céloknak megfelelően kimunkált stratégia a fokozatosság elve alapján két szakaszra tagolta a megvalósítás útját. Az első szakaszban a tömegek megnyerése érde22
